Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Múzeológia - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányavidék

Külszíni munka (12—15 éves korig). 1. Napszámos, urasági munka 2. Meddőürítő. 3. Kapcsoló (csillénél). 4. Csatlós (szállítókasnál). Föld alatti munka (15 éves kortól). 1. Ajtós, takarítógyerek (takaronc). A légajtónál annak zárásával és nyitásával szabályozták a légáramlást. A takarítógyerek munkafajták szerint a következő feladatokat végezte: vízároktisztítás (srámpucoió), fővágat-, alapközletisztítás. A földpiszkot (forot) a „motikával" a vágat oldalába és a vágány közti részbe az ún. „ulmába" rakta. Ezt déli 12 —13 óra között az etetés idején lapátolta a csillébe. Salakozás (suterozás) a vizes helyeken a sínek között végzett munka volt. 2. Belső csatlós. Ez különféle munkák végzését jelentette: bányakocsis, kísérő (konduktor). A „cúgos", a kocsizó munkát fél „siktában" végezte. Feladata volt többek között a csillék kapcsolása, a lóvonat előtt járva világítani a „pikszissel" (négyszögletes alakú petróleumlámpa). Kapcsoló a siklónál dolgozott, lényegében ez volt az előiskolája a csillési munkakörnek. A sikló alsó részén dolgozó fiú volt a kapcsoló, a sikló felső munkahelyén dolgozónak a neve „brenzes" volt. 3. Csillés. Már a csapathoz tartozó bányász volt. Munkaideje 12 óra, bére a vájár fizetésének 60 %-át érte csak el. A segédvájárok, amikor a rakodóra (sturc) lapátolták (zajborolták) a szenet, akkor következett a csillés munkája. Feladata volt az üres csillékbe való szénrakás. A tele csillét a kitérőbe (kisvexli) tolta, innen az üresét pedig a bányaosztóvágat végére (az ortra). Minden tele csillére egy csapatszám került (blaska), de a csilléken levő számot is felírta egy falapra, ami a munkahelyen lógott. A csillés feladata volt még a szerszámokról való gondoskodás is. A műszak előtt a kovácsműhelyből elhozta a kiélesített csákányokat, fejszéket és a fűrészt. Szállítókassal (solni) levitte a bányába, onnan pedig a munkahelyre. Feladatai közé tartozott még az ácsolatfa szállítása, és a vízről való gondoskodás. 4. Segédvájár. Általában 16—17 éves korban lett Etesen és környékén „bányász" a csillésből. Bére a vájár fizetésének 80 %-a volt. A vájárok által fejtett szenet a rakodóra lapátolta, ill. a vájárokkal együtt „falmunkát" végzett. 5. A vájár. A tényleges szénfalnál dolgozó bányász fokozatát a 18 éves korától érte csak el a fiatalember. Munkaideje már csak 8 óra volt. A kimondott jövesztő, termelőmunkát végezte. 6. A bányászcsapat által végzett bányamunkát az aknász ellenőrizte, amikor is fokosával a bányafát „megstufázta", azaz megjelölte. A nógrádi szénmedencében fekvő Etes bányásztelepülés kutatásával foglalkozó beszámoló az időben és térben rendkívül eloszló módon telepített bányászat fejlődéstörténetének néhány kérdését próbálta vizsgálni. A nyitva hagyott kérdések, pontosítások a közismert „fehérfoltok" megválaszolására a további rendszeres kutatás ad majd feleletet. SZVIRCSEK FERENC 389