Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Múzeológia - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányavidék

etesi mélyművelés 6. siklójának 70 m-es szintjéről a kibúvásig terjedő szénpillért fejtette. Fejtésmódként, a csapás menti széles homlokú haladó pásztafejtést alkalmazták, villany meghajtású rázócsúzdákkal. Ezt a f ejtésmódot itt alkalmazták először a megyében. A bánya 1,3 km hosszú vasúttal és 1 km hosszú, két részből álló alagúttal csatlakozott a volt Amália-akna villamos vasútjához. Ságújfalu II.: Ezt a bányát az etesi lejtakna szénmedencéjének nyugati pillérére telepítették. Egy táróval és két lejtősaknával dolgozott. A tárót 1937-ben, a lejtaknát 1937—39-ben nyitották meg. Karancsaljai lejtősakna: 1940-ben a villamosközpont és a Salgótarjáni Öblösüveggyár (SKB Rt. tulajdon) szénszükségletének biztosítása céljából nyitották újra. Művelési területe a kettévált III. telep alsó padja volt. A lejtős- és légakna 1940-ben már termelt. 1942-ben a fedühomokból vízbetörés nehezítette a további munkát. Ugyanebben az évben tűz támadt a lejtősakna jobb oldalában. 1952-ben zárták be végül. A szénmedence bányászatának történetében még nincs feltárva, feldolgozva a széntermelés alakulásának, a technikai fejlődésnek számos kérdése, a szénlelőhelyek és a szénvagyon alakulásának differenciált elemzásei. A rendelkezésre álló levéltári forrásanyag rendkívül nagy menynyisége lehetővé teszi egy teljesség igényével fellépő feldolgozás összeállítását, amit a terepen végzett kutatással, visszaemlékezések gyűjtésével még tovább gazdagíthatunk. A nógrádi szénmedence levéltári forrásanyagának legfontosabb lelőhelyére rámutató, Schneider Miklós által összeállított tájékoztatást (Múzeumi Évkönyv 1978.) megkönnyíti a bányászat múltjának feltárására irányuló feldolgozó tevékenységünket. A BÁNYÁSZOK MUNKAELJÁRÁSAI ÉS MUNKAESZKÖZEI AZ ETESI BÁNYAVIDÉKEN A bányák technikai fejlődése során a termelés technikája, technológiája, a szerszámok és a vele végzett munkaeljárások is fejlődtek. Mint ismeretes, a bányatelepítés, a -kutatás során nyert adatok (a szén térbeli elhelyezkedése, kiterjedése, települése és minősége) alapján indul meg. A telepítés a következő műveletekből áll: 1. Feltárás, mely a meddő kőzetben történik, a szénhez való hozzájutás céljából. Ezt a munkát letakarással (külszíni fejtés), szintes táróval, lejtős aknával és függőleges aknával végezhetik. 2. Elővájás, a bányamezőnek fejtésre való előkészítése. Csapás menti és dőlés menti vágatokat hajtanak ki, a bányamezőnek fejtési mezőkre való osztása, a szállítás stb. biztosítása céljából. 3. Fejtés alatt azt a műveletet értjük, mely révén a hasznosítható ásvány (szén) tömegesen kitermelhető. A fejtési rendszerek kialakulását a telep dőlése és vastagsága befolyásolja. A fejtési-kitermelési munkálatok igen régi idők óta alig változtak. így megmaradtak a fejtési rendszerek a tömedékelési módok szerint, és a fejtési módok: omlasztásos pillérfejtés, haladó pásztafejtés, különféle pásztafejtések (tetőpásztafejtés, talppásztafejtés stb.) kamrafejtés, frontfejtés — melyekkel a szenet tartalmazó lerakások hasznosítható anyagát aknázzák ki. 385