Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Múzeológia - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányavidék

második árokrészben folyt az etesi bányászat, hol nagy mélységre (a —200-as szintre) zökkent le a főtelep. A legmélyebb művelés Amália-aknán folyt, mely éppen a nagy mélységgel járó sok nehézség miatt lett később felhagyva. A földrajzi környezet és forgalmi helyzet szerepéről •— melyek a bányák keletkezésében döntő tényezők (a termékek értékesítése szempontjából), most csupán annyit említek meg, hogy a salgótarjáni szénmedence elsőként kapcsolódott be az 1867-ben megépített vasútvonal (Pest—Salgótarján) révén az ország gazdasági életébe. Az olcsó szállítás előnyeit a későbbiekben jól kihasználva fejlesztette bányászatát különösen az SKB Rt. A vasúti fővonal megépítése után a szénmedencét gőzüzemű, majd az 1890-es évektől villamos vontatású, keskeny vágányú vasutakkal hálózták be a bányatársaságok. AZ ETESI BANYÁK LÉTREJÖTTÉNEK KÖRÜLMÉNYEI. A MAGÁNVÁLLALKOZÁSBÓL AZ EGYSÉGES, KÖZPONTOSÍTOTT BÁNYAVÁLLALAT TEVÉKENYSÉGÉBE VALÓ ÁTNÖVÉS. Az etesi szénterületen kétfajta bányavállalkozással találkozhatunk. A magánvállalkozásokkal —, melyeknek száma és tevékenysége nem volt meghatározó ezen a területen, valamint a részvénytársaságokkal, mint a jelentős nagyipari termelést folytató vállalatokkal. A vizsgált időszakban három társaság tevékenykedett Etesen és környékén. Időrendben (az eddig még nem pontosított kezdetleges bányászkodás után) az Etesi Kőszénbánya Rt. 1885—'88. között tevékenykedett, amely inkább magánvállalkozás volt, mint tőkés részvénytársaság. Az Északmagyarországi EKI Rt. 1888—1925. között, valamint a Salgótarjáni KB Rt. 1888. (1894)—1945. között folytatott szénbányászatot. Az elhanyagolható jelentőségű Etesi KRT. 1888-as évben történt beolvasztása után a szénjogot az SKB Rt. szerezte meg Etesen, majd ezt követte ugyanebben az évben az Északmagyarországi EKI Rt. is. A terület szénbányászatában ez a két vállalat volt a meghatározó, s a kutatás szempontjából is potenciális lehetőség, hogy tanulmányozhassuk a tőkés vállalatok működését, technikai fejlődését, a termelés technológiáját, a munkássá válás folyamatának azonosságát és különbözőségét, valamint a tőkések és munkások kapcsolatát. A bányavidék története kutatásának fontosságát Gerő Nándor bányaigazgató 1910-ben írt gondolatával is szeretném megerősíteni: „...a mi szénbányászatunk, mely egyike a legrégebbike hazánknak, mintegy tükörképe a bányászati technika fejlődésének, mert itt romokban látható a múlt, alkalmazásban a legmodernebb viszonyok közül az, amely a mi helyi viszonyainknak éppen megfelel.. . Bányászatunk vándorbányászat; egy-egy községben, egy-egy vidéken csak egy-két évtizeden át folyik. Munkásaink többségét a környék földmíves népe szolgáltatja, ki ha készen van a mezei munkával, beáll bányásznak. A bányászat egy vidéken megszűnik, ez a műkedvelő bányász nem vándorol tovább az aknával, mert háza, földje van otthon. Az új területen új munkásanyag nevelése vár az üzemvezetőre." 376