Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

Az 1596. évi Losonczi-féle birtoktest úrbéreseinek földesurukkal szembeni problémáinak gyökerei azonban — több jel mutat erre — a XIV— XV. századi birtoklástörténeti változásokig nyúlnak vissza. Az Összeírásunkban szereplő szécsényi uradalom ugyanis a szécsényi és a Horsundorfer-féle ecsegi uradalmat magába olvasztó hollókői uradalom birtokegységeiből tevődött össze, ami még ősibb szokás jogi különbségek­nek a megnyilvánulását tette lehetővé. Jellemző erre nézve Szécsény ese­te. Itt az esztergomi érsekség 1571. évi tizedbérleti kimutatása az 1540­es évek állapotát rögzítve, Országh Lászlót és Lossonczi Istvánt bérlők­ként megnevezve, még mindig az 1430-as évek vége felé rögzíthető álla­potot, Salgói Miklós birtokai elkobzásának következményeit, tehát az egy évszázaddal korábban létrejött helyzetet veszi még mindig elszámo­lási alapul. Eszerint az esztergomi Szent Tamás káptalan helyettes kán­torának a tized negyedrészét fizetik a következő falvak (ville): „Farkas Falua, Zeczen regine, Zeczen Ladislai, Zeczen magistri eapelle, Vyvaras". Vagyis Farkasfalva, a királyné Szécsényje, László Szécsényje, az ud­vari káplánok főnökének Szécsénje és "Újváros. László nem más, mint az a Szécsényi László, családjának utolsó férfitagja, akinek két fiúsított leányát, Advigát és Annát, Lossonczi Albert és Országh Mihály vették feleségül és ezáltal a Szécsényi-család uradalmai is fele-fele arányban a birtokukba kerültek. Mivel pedig László unokatestvére, Salgai Miklós Szécsény felét bírta, és azt egyrészt a királyné, másrészt a budavári Szent Zsigmond udvari kápolna kapta adományul, érthető, hogy Össze­írásunkban a mezőváros negyedrésze szerepel Lossonczi Anna birtoka­ként. 42 Mellőzve a birtokrészek birtoklástörténetére vonatkozó taglalást, csak az alábbiakat jegyzem meg, hogy 1462-ben, Szécsényi László ha­lála után, a szécsényi uradalomhoz a következők tartoztak: Szécsény és az ottani várkastély, Dolyan, Dráh, Endrefalva, Farkasfalva, Kiscsitár, Kovácsi, Nagycsitár, Patvarc, Rimoc, Sipek, Strázs, Varbó és Varsány. Részben ezek között, részben ezektől keletre helyezkedtek el a ments­vár jellegű Hollókő és az uradalmához tartozó Bátka, Ecseg, Farkasal­mása, Konchida-puszta és vámja, Lóc, Pusztásalmás és Saru. Önálló ura­dalomként jelentek meg ekkor a Heves megyei Gyöngyös, Pata, és Tar­ján mezővárosok, valamint Alcsi-, Fokoru-, Kölkes-puszta, Szászberek és Szentiván, amelyek 1482-ben Hollókő vára uradalmának a részei. 43 Az így kialakított szécsényi és hollókői váruradalmak birtokegysé­geiből ötvöződött össze a Lossonczi Anna sajátjává lett apai örökség, amihez még Borosznok, és a szécsényi ferencrendi kolostor is hozzáke­rült. A különböző eredetű birtokegységeken különböző szokásjog alakult ki, amelynek egyik csoportjára nézve Varbónál ezt olvassuk: „Bírságok: A vérontásért 12 Ft bírságot fizetnek, aminek két része a földesurat, a harmadik része pedig a polgárokat (sic !) illeti. Ugyanezzel a joggal él­nek az Ipoly folyó mentén mindenegyes birtokon". A „tertia pars verő civibus cedit" kitétel — úgy vélem — talán összefüggésbe hozható a XIV. századi szécsényi mezővárosi kiváltságokkal, illetve azoknak bizo­nyos települések jobbágygazdáira történt kiterjesztésével, amit azonban a megyetörténeti problematika keretén belül, mivel a népesség alakulásá­ra is hathatott, a más területek jogszokásaival egybevetve még bővebben kellene kutatni. 325

Next

/
Oldalképek
Tartalom