Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

adotl a molnár (a lisztes molnárok kötelezettségének megfelelően) hízott sertést a földesúrnak. Lehetséges azonban, hogy a földesúr sajátjának mondott malom Trynka Péter nevű molnára azonos azzal a Trenka Péter féltelkes jobbággyal, aki társaival együtt fizeti a ráeső 40 dénár évi ártánypénzt, és ez esetben ez az oka, hogy a malom után nem ad hízott disznót. Massf alván minden jobbágy, még a bíró is, negyedtelkes, és csak Trenka Péter féltelkes. Életkörülményeit tekintve ő lehetett a „leggazdagabb", és ha azonos a molnárral, aki a földesúr malmát „bérli", akkor ez még inkább valószínűsíti feltételezésünket. 1590-ig, a Forgách-féle birtoklás kezdetéig kialakultnak és érvényben levőnek vélem a gácsfalvi „szolgálatok" során említett — de az uradalom többi úrbéresére is vonatkoztatott — terheket. Eszerint: „Egyes meghatározott időkben, amikor a földművelést kell végezni, minden egyes jobbágy maga tartozik egy napig szántani, és hasonlóképpen [egy napig szénát] kaszálni, és minden egyes egy napig aratni a földesúrnak". Ez a rendelkezés Gácsott az állodiális földek és rétek, másutt a földesúr tulajdonában levők vagy a kezelésébe vett puszta telkek megműveltetését célozta. Az összesen három napnyi igénybevétel arányban állhatott az uraság csekély számú és kis terjedelmű „saját" birtokrészeivel. „Továbbá tartoznak [a jobbágyok] a maguk falvában a földesúr számára borokat korcsmáltatni". Ezzel az intézkedéssel — amit Massfalván az „egykor" [olim] megjegyzéssel illettek — a földesúrnak kilenced fejében járó borok uradalmon belüli értékesítését kívánták elsősorban elérni. Mivel pedig a gácsi uradalomban a bor kilencedet „pro akonibus" megváltották, a korcsmáitatás elsősorban a somoskői és szécsényi uradalmakból ideszállított földesúri borokra vonatkozhatott. Sok nehézséggel járó terhet jelentett ekkoriban a fuvarozás, mert: „Ezeken felül borok és minden egyebek Tapolcsány mezővárosba szállítására kötelezettek". Nyilván a gácsi várkastély lerombolása után, és hihetőleg még Lossonczi István életében vált szükségessé ennek a korábban is megvoltnak sejthető fuvarozásnak az uradalom jobbágyaira való kiterjesztése, de igazában a törökök előnyomulása következtében lett jövedelemmentő jellegűvé a földesúr számára, hogy a biztonságosabbnak vélt Tapolcsányba kerüljön az, ami a termésből odakarülhetett. Összeírásunk a cenzusok Lossonczi István beleegyezésével történt átalányösszeggel való megváltását csak Rózsalehota egykori jobbágyaival kapcsolatban említi meg. Ezek akkoriban hol 10, hol 12 Ft-ot adtak taksa fejében. A robot, mégpedig a szénakaszálási és aratási 1—1 nap megváltásáért a prágaiak fejenként 10 dénárt, összesen évi 1 Ft-ot fizettek „olim", amely „egykor" összeírásunkban általában az Ungnád-féle birtoklás (1567) előtti időkre vonatkozik, és így ez a taksálás is — ami részleges jellegével fokozatot jeleint a mindenre kiterjedő felé — Lossonczinak vagy özvegyének tulajdonítható. A mindenre kiterjedő taksálások Ungnád Kristóf és Lossonczi Anna közös birtokigazgatási időszakában (1567—1587) kezdtek elterjedni. E téren a gácsi uradalom járt az élen, mert ebben az időszakban történt 13 eset közül, 8 ennek a területére esik (v. ö. az V. táblázat314