Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása
hiányozhattak is, és így a mindenre kiterjedő állapotrajz körvonalai csak más források igénybevételével tisztázhatók. Igyekszem ezek közül néhányat felhasználni. A nem eléggé tisztázható kérdések sorába tartozik, hogy a cenzusok és egyéb jobbágyterhek, azok „egykori" kiszabásának mértéke szerint, Lossonczi István halála után meddig voltak érvényesek, és hogy mely évtől vagy évektől számíthatók az eleinte látszólag kedvező, de egyre inkább kedvezőtlenné váló taksák bevezetése. Az így felvetődő kérdésre Összeírásunk részletekbe menő elemzése után is csak körülbelüli időpontok feltételezésével tudunk válaszolni. Hihető, hogy az özvegy Lossoncziné Pekry Anna, nem változtatott a férje idejében szokásos jobbágyterheken, mert a különböző taksák bevezetését — Rózsalehotát kivéve — Ungnád Kristóf és Forgách Zsigmond Lossonczi Annával közös birtokigazgatása idejére teszi Összeírásunk. Valószínű azonban, hogy az uradalmak törököknek behódolt falvaiból és mezővárosaiból már a taksák bevezetése előtt — az országos szokásnak és rendelkezéseknek megfelelően — a fizetések és szolgáltatások felével kellett megelégedniük. Pekry Anna távolról — nyilván a temesvári hős titkárának, tancsi Földvári Istvánnak a közreműködésével —, az első férjétől Országh Lászlótól reá maradt Csejte és a felvidéki Lossonczi-birtokok központjává alakult Tapolcsány Nyitra megyei várkastélyokból irányította az Országh- és a Lossonczi-árvák uradalmainak az igazgatását. 2 ' 1 Tapolcsány gazdasági központ jellege Lossonczi Anna egri tartózkodásai idején sem csökkenhetett, amire a gácsi uradalomra vonatkozó gácsfalvi bejegyzésekből is következtethetünk. Vegyük sorra ezeket az adatokat. A gácsfalusi jobbágyok cenzus fejében évente kétszer — Szent György (április 24.) és Szent Mihály napján (szeptember 29.) — 60—60 dénárt, összesen 1 Ft 20 d-t fizettek készpénzben. Karácsonykor (december 25.) pedig egy kappant és egy kalácsot, avagy „perecet" (fonott kalács?) adtak, a molnár pedig a már említett hízott disznót. „Ezek helyett pedig a török uralom idejétől fogva 28 Ft-ra voltak taksálva". A bizonytalan „tempore Turcici dominii" időpont megjelölést több ízben a „t. i. Ungnád úr idejében" magyarázattal egészítették ki, ami ilyképpen az 1567-tel kezdődő és 1587-ig tartó időszakra vonatkoztatható. Cenzust — ezt igazolja az 1553/1554. évi Nógrád vármegyei portaösszeírás is — minden egyes jobbágygazdaság köteles volt fizetni, összegét pedig a helyi körülmények szerint határozták meg. Ezek sokába tartozik az is, hogy Összeírásunk csak elvétve tesz különbséget a telkek nagysága és az azok után fizetendő cenzus összegét illetően, ami azután helyi igazságtalanságok forrásává válhatott. Feltehető azonban, hogy ezek kiküszöbölése a falvak bíráinak és esküdtjeinek a feladata volt. Ugyanígy a cenzust, az ajándékokat, az egyéb szolgáltatásokat és szolgálatokat megváltó átalányösszeg, a taksa, közösségen belüli jobbágygazdák közti elosztása is az ő hatáskörükbe tartozott. A körülbelüli állapotrajz áttekintése végett ide mellékelem a cenzusok készpénzben fizetendő összegeinek csökkenésük sorrendjében való felsorolását és az azok és egyebek megváltásául szolgáló taksákat. 308
