Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása
Belitzky János Lossonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása A pozsonyi Magyar Királyi Kamara Kassán székelő fiókja, az ún. Szepesi Kamara megbízottjai, Thuri András kassai királyi várnagy és Szikszay János rimaszombati harmincados, 1596. június 15-én Rimaszombatban kezdték el, és ugyanott, július 1 én fejezték be „a Somoskő várához, Szécsényhez és a lerombolt Gács-várkastélyhoz tartozó Lossonczi-féle javak összírásá"-t. 1 Az összeírás elrendelésére nyilván az 1552. július 20-án fiúsított, 2 és 1596 februárjában elíhunyt 3 Lossonczi Anna javai körüli örökösödési és kamarai pénzkövetelési bonyodalmak szolgáltattak okot. Lossonczi Anna ugyanis 1593. április 11-én olyan végrendeletet íratott, amelyben — mellőzve az Ungnád Kristóffal kötött első házasságából 4 született egyetlen élő gyermekét, Anna Máriát, Erdődy Tamás feleségét — általános örökösévé második férjét, 5 Forgách Zsigmondot tette meg, és kieszközölte, hogy minden Lossonczi-birtokot az ő nevére írjanak. 6 A Forgách javára való átírás és bsiktatás — a három nógrádi központtal bíró uradalomba — hihetőleg már 1593-ban megtörtént. 7 Űj helyzetet teremtett azonban területüknek a török uralom alóli fölszabadulása, és ezzel kapcsolatban a kamarai pénzkövetelések módosításának lehetősége. Ez is oka lehetett annak, hogy az összeírok igyekeztek a Lossonczi István idejében volt — tehát a török megszállás előtti — cenzusokat és szolgáltatásokat kinyomozni, aminek során a jobbágyság későbbi időkre vonatkozó számos panasza is felszínre került. Részben ezekkel függött össze, hogy összeírásunk — közelebbi időpontok megjelölése nélkül — több helyütt megemlíti a Lossonczi István, az Ungnád Kristóf, az özvegy Lossonczi Anna, és a Forgách Zsigmond idejében volt gazdálkodási időszakokat. Néha a török földesurakra is találunk utalást. Az uradalmak népeinek életkörülményeit és az úrbéresek szolgáltatásaira alapított uradalmi gazdálkodást nagymértékben befolyásolta a török államterület fokozatos kiterjesztése. 1552. júliusában, az Ipoly297