Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

gyerekek literes üvegeket, demizsont vittek magukkal. A pásztorok minden családot felkerestek, ahonnan állatokat hajtottak eléjük. Ha valakit kihagytak, még hónapok múlva is szemükre vetették: „mihozzánk nem hoztak szerencsét, csak el ne pusztuljanak az állataink". A következő kihajtáskor ők is odaadták a pásztornak szánt cipót, kalácsot, bort, pénzt, hogy „nagyobb igyekezettel vigyázzon az eléje adott állatokra". Az aprószentekkel járó pásztort a cselédeknél a szobában, a gazdáknál a konyhában, illetve a hátsóházban fogadták az asszonyok. A pásztor a szobába, konyhába belépve köszönt, majd rövid verset mondott. A gazdasszony kötényébe csavart visszakézzel húzta ki a kötegből a vesszőt; a cselédek mindig kettőt, a gazdák többnyire annyi szálat, amennyi állatot a pásztor elé hajtottak. Ha a pásztor egy családtól háromnál több állatot őrzött, akkor csak három aprószenteket vett ki a kötegből. A kihúzott vesszővel a gazdaasszony többször rácsapott a pásztorra, aki közben ugrált, hogy frissek legyenek az állatok. A cselédek általában babot, kalácsot, egy pohár bort, néhány fillért, a falusiak babot, krumplit, pálinkát, egy liter bort, kalácsot, öt-tíz pengőt, külön erre a célra sütött cipót adtak a pásztornak. A cselédek a vesszőt a szobaajtó mögötti sarokba állították, a gazdák az utcára és az udvarra néző ablak mögötti sarokba, a sarkosan elhelyezett lóca mögé tették. A cselédeknél és a faluban egyaránt szokás volt, hogy az aprószentekkel a gyermekeket megverték; frissek, egészségesek maradjanak. A vesszőt István-napig (december 26.) tartották a szobában, utána a tyúk- vagy disznóól szalmafedelébe szúrták. A faluban vízkeresztig (január 6.) őrizték a vesszőt a szobában, majd kivitték az istállóba. A gazda az istállóban levő állatokat megverte az aprószentekkel, hogy frissek, egészségesek legyenek. Előfordult az is, hogy tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki először az állatokat. Ezeken kívül a faluban még számos olyan cselekményt ismertek, amelyek az állatok egészségének védelmét biztosították. Karácsony böjtjének reggelén a gazda, mielőtt az istállóba kiment volna, pálinkát ivott, kalácsot evett, hogy az ott levő állatok soha ne legyenek éhesek. Ezen a napon szép piros almáról itatták meg az állatokat, hogy azok egész évben egészségesek legyenek. Karácsonyfa Az általunk vizsgált időszakban — cselédeknél, gazdáknál — a karácsonyfa állításának szokása, már általánosan ismert volt. Feldíszítésére karácsony böjtjének délutánján került sor. A cselédeknél a gyermekek is segítettek a díszítésben, a falusi gyerekeket valamelyik rokonhoz küldték erre az időre. A két világháború kö287