Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

porsóval szemfedelet is adtak, addig háromszeles, csipkebetétes, „pamukos" lepedőt használtak a koporsó leterítésére. A halott feje alá körbecsipkés fehér hajba forgácsot tettek. Tollút a párnába nem volt szabad adni, mert akkor az állatok megdöglöttek volna. Az életében használt és kedvelt tárgyakat (pipa, kampósbot, zsebkendő, kalap, szemüveg, dohány, imakönyv, olvasó stb.) a koporsóban melléje helyezték. A temetésre érkező pap, a nyitott koporsót a szobában meg'zentelte, majd utána leszögelték. Ha jó idő volt, a lezárt koporsót kivitték a ház elé (cselédeknél), illetve az udvarra, ott két székre tették és megkezdődött a gyászszertartás. A kántor búcsúztatója fejezte be a szertartást. Előre megrendelték, hogy a kántor kitől búcsúztassa el a halottat. A cselédek a falutól 4—5 kilométerre levő pusztára nem hívtak papot a halott beszentelésére. Mielőtt a koporsót lezárták volna, egy asszony szenteltvízzel meghintette a halottat, feltették a kocsira és indultak vele a faluba. A pap és a kántor a falu szélén levő keresztnél várta a pusztáról érkező halottasmenetet. Itt a koporsót levették a kocsiról, a ,,szélsőház"-ból hozott két székre rátették. A pap a szertartást, a kántor a búTemetés csúztatást itt tartotta. Innen a halottat a koporsó két vége alá dugott rúdon vitték a temetőbe. A Nógrádgárdonyban lakó cselédeknek külön temetőjük volt a pusztán. Mária-majorból az őrhalmi, a patvarci Majorból a helybeli községi temetőbe vitték a halottat. Mária-majorból mindig kocsival szállították a halottas koporsót, az innen két kilométerre levő őrhalmi temetőbe. Adatközlőink tudtak olyan esetekről, amikor az őrhalmi vagy a hugyagi pap nem ment ki a halottat beszentelni a pusztára. A szertartást, a búcsúztatást a temetővel szemben levő kápolnánál tartották. Nógrádgárdonyban, Csitárban, Patvarcon, Őrhalomban a legtöbb esetben a koporsó alá keresztbe tett két rúdon vitték a halottat a temetőbe. A koporsóvivő négy férfit többször váltották az úton. Lobogó csak a falusi halottnak járt, asszonynak asszony, embernek ember vitte. A sírásást a cselédeknél és a falusiaknál egyaránt a rokon férfiak végezték. A cselédeknél néha a szomszédok is segítettek a sírásásban. A temetési menetet a sírásók a temetőben várták. A menet élén az egyszerű fakeresztet vivő ministráns volt. Őt követte a pap és a kántor, majd a falusiaknál a lobogósok következtek. A további sorrend: halottvivők, családtagok, közeli és távoli rokonok, kísérők. A temetési szertartás további részében (harangozás, elhantolás stb.) a cselédeknél-gazdáknál eltérés nem mutatható ki. 282