Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

Amíg a lányból és a legényből nagyszerető lehetett, hosszú udvarlás előzte meg. A falusi legényeknek csak meghatározott napokon lehetett a lányokhoz járni: kedd, csütörtök, szombat, vasárnap. A legény a kiválasztott lányhoz kezdetben egyik pajtásával együtt járt, aki a szülőkkel beszélgetett, amíg a legény a lánynak udvarolt. Egyedül csak akkor járhatott, ha egy esztendőn át a lány szülei beengedték. Ekkor már bizonyos lehetett abban, hogy a lányt hozzáadják. A lány már nem szeretője, hanem nagyszeretője lett a legénynek. A nagyszeretőtől kapott bokrétát, különböző ajándékokkal köszönte meg a legény. A farsangot követő vasárnap mancsozó botot, búcsúkor mézeskalács szívet, egyéb látogatásai alkalmával cukorkát, narancsot, szalagot, kendőt adott a lánynak. Orhalomban, Csitárban május elején, Patvarcon pünkösd vasárnapján szalagokkal feldíszített májfát állított a lány háza elé. A nagyszerető megjelölés a lány részére kötelezettségekkel járt: nem mehetett mással táncolni a mulatságba, onnan csak udvarlója kísérhette haza stb. Kérő A faluban az eljegyzést a kérő előzte meg. Többnyire szombaton délután a legény, annak keresztanyja, nagynénje, édesanyja átmentek a leány szüleihez, ahol a legény édesanyja, vagy keresztanyja megkérdezte, hogy a lányt feleségül adják-e. A vendégeket tojásrántottával, sült hússal, borral és mézespálinkával kínálták meg. Kendőlakás Az eljegyzésre, illetve kendőlakásra itt is a lakodalom előtt három héttel került sor. A kérőkön kívül a szűkebb rokonság is részt vett. A vasárnap délután tartott kendőlakásra birkagulyást, főtt húst, húsos káposztát, mákos kalácsot, lekváros buktát, túrós lepényt készítettek. A bor, a mézespálinka sem hiányzott.

17 A két világháború között az eljegyzés már a faluban is ezüst-, illetve aranygyűrű vételével és átadásával történt. A templomi háromszori kihirdetésen itt sem volt kötelező megjelenni a jegyeseknek. A párválasztásnál arra törekedtek, hogy a leendő menyecske vagy vő falujukbéli legyen, mert birtokgyarapító szándékuk így jobban megvalósulhatott. Idegenbe csak a szegényebb családok gyermekei házasodtak. Az általunk vizsgált községek az azonos viseletcsoporthoz tartozó falvakkal létesítettek rokoni, baráti kapcsolatokat; Csitár: Iliny, Nógrádmarcal — Patvarc: Szügy, Mohóra — Örhalom: Hugyag, Varbó. A gazdagabb családokból származó legények 17—18 éves korúkban megnősültek. Arira törekedtek, hogy a menyecskének kiválasztott lány hozományként kapott 269