Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

zasok ezért gyakran arra kényszerültek, hogy fél évig, sőt tovább is a szülőkkel együtt lakjanak. A szülők és a közösség által is elismert udvarló ritkán vett szeretőjének ajándékot. Néha egy zacskó cukorkát adott a lánynak, a mátraverebélyi búcsúból mézeskalács szívet, rózsafüzért, imakönyvet, szentképet hozott neki. A lány cigarettatartóval, kalaphoz tűzhető brostűvel viszonozta a legény ajándékát. A cselédek általában a pusztán, vagy majorban választottak maguknak férjet vagy feleséget. Az azonos uradalomhoz tartozó pusztáról is csak ritkán házasodtak. Elvétve az is előfordult, hogy a faluban lakó zsellérek között kerestek párt maguknak. Ez a közösség szemében a cselédnek felemelkedést, a zsellérnek „leereszkedést jelentett". A lakodalom napját, a szülők beszélték meg egymás között. A kitűzött nap előtt három héttel, feliratkoztak a papnál, ekkor tartották az eljegyzést is. A vőlegény, szülei anyagi támogatásával, megvette a gyűrűket.

13 Az 1930-as évekig ezüst-, utána aranygyűrűt vettek eljegyzésre. Az eljegyzést vasárnap délután tartották, amelyen a szülők, a helyben lakó rokonok, a legény és a lány kereszt-, illetve bérmakeresztanyja vettek részt. Az eljegyzés minden ceremónia nélkül zajlott le. Pálinkát, bort ittak, sült húst, kalácsot ettek. A beszélgetés már a lakodalomról folyt. A legény átadta a gyűrűt a lánynak, ettől kezdve jegyeseknek tekintették őket, az estéket már együtt töltötték, az ezzel kapcsolatos korábbi kötöttségek megszűntek. Legényavatás A falusi gazdáknál az iskolából kimaradt fiúk a szülőkkel közösen dolgoztak a határban, segítettek a ház körüli munkákban. A gazdálkodás munkafolyamatait az egyes eszközök gyakorlati alkalmazását ekkor tanulták meg. Ezek közül legfontosabbnak tartották a kasza használatának megismerését. Aki már jól tudott kaszálni, azt szűkebb családi környezete felnőttként kezelte. A falu közössége azonban csak akkor tekintette legénynek, ha már részt vett a legény avatáson. A kialakult gyakorlat szerint a 16. évét betöltött fiúkat avatták legénnyé. Az avatásra a farsangi, a falusi búcsú alkalmával rendezett mulatságon került sor. A legény az avatás előtt legalább egy fél évvel keresztapát választott a falu első legényei (legidősebb legények) közül. Ez rokon, idegen egyaránt lehetett. A mulatságra az avatandó legényt szülei is elkísérték. Az apa öt liter bort vitt magával demizsonban. Este nyolc óra tájban az egyik idősebb legény, aki a zenészek felfogadásában is közreműködött, egyik karja magasba emelésével megállította a cigányok muzsikálását, majd elkiáltotta magát: 267