Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

szokásokat rögzítsük, amelyek a két világháború között éltek, amelyeket az adatközlők személyes élményük és gyakorlatuk alapján ismertek. SZÜLETÉS Az uradalmi cselédeknél a gyermekáldás nem tarto­zott a ritka családi események közé. Családonként a 6—8 gyermek általános volt, de olykor számuk elér­hette a tíz-tizenkettőt is. Az első gyermek a legtöbb esetben az esküvőt követő egy esztendőn belül megszü­letett. Ha a menyecskének egy éven belül nem volt gyermeke, vagy „még nem is látszott rajta", számos megjegyzésnek volt kitéve: „nem hálsz az uraddal", „mért rántod el a farod", „nincs tehetsége az uradnak" Nemi A nemi felvilágosítás ismeretlen volt, nem is illett felvilágosítás ilyesmiről beszélni a családban, de még a szűkebb kö­zösségben sem. A napszámba járó cselédasszonyok kö­zött mindig akadtak, „szabadabb szájúak", de ők is in­kább arról beszéltek szívesebben, hogy a férjükkel való találkozást hogyan lehet elkerülni. A lányoknak ilyen beszédre nem illett odafigyelni, megjegyzést csak asz­szonykorukban tehettek. Az asszonyok elszólásaiból a cselédlányok azt tanulhatták meg, hogy „az em­berrel nem lesz öröm együtthálni". A házas­élet feszélyezettségeit már az esküvő után megismer­hették a fiatalok. Az ifjú házaspár, az egy szobából álló cselédházban együtt lakott a fiú vagy a leány szüleivel, testvéreivel. Sági Vilmosné patvarci cselédasszony, aki­nek 1919-ben volt a lakodalma, az urával töltött első éjszakájára így emlékezett vissza: „A cselédeknek ab­ban az időben is csak egy szobájuk volt. Ott aludtak rajtam kívül szüleim, két kisebb testvérem. Amikor férjhez mentem, az uram odajött hozzánk vőnek. Ami­kor vége volt a lagzinak, a bútorokat a szomszédból be­hordtuk a szobába, aztán lefeküdtünk. Két ágy volt a szobában, az egyikben szüleim, a másikban pedig én az urammal feküdtem, a két testvérem a földre terített szalmán kapott helyet. Tudtam, hogy az uramnak ilyen­kor az kell. De szüleim és testvéreim előtt mégsem csi­nálhatok csúfságot magamból. Azért mielőtt lefeküd­tem volna, három alsószoknyát vettem magamra, azt az ágyban jó erősen a lábam közé tekertem. Az uram mindjárt elkezdett csipkedni, az alsószoknyákat akarta lekobozni rólam. Hosszú ideig civakodtunk, míg anyám meg nem szólalt: »hagyd Mari!«". De a fiatal háziasok­nak az uradalmi istálló, a pajta, a szérű, vagy a cse­lédház padlása sem lehetett a zavartalan találkozás he­lye. A legények, a nős férfiak mindig figyelték őket, füttyel, élcelődő megjegyzésekkel jelezték ottlétüket. 256

Next

/
Oldalképek
Tartalom