Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

szokásokat rögzítsük, amelyek a két világháború között éltek, amelyeket az adatközlők személyes élményük és gyakorlatuk alapján ismertek. SZÜLETÉS Az uradalmi cselédeknél a gyermekáldás nem tartozott a ritka családi események közé. Családonként a 6—8 gyermek általános volt, de olykor számuk elérhette a tíz-tizenkettőt is. Az első gyermek a legtöbb esetben az esküvőt követő egy esztendőn belül megszületett. Ha a menyecskének egy éven belül nem volt gyermeke, vagy „még nem is látszott rajta", számos megjegyzésnek volt kitéve: „nem hálsz az uraddal", „mért rántod el a farod", „nincs tehetsége az uradnak" Nemi A nemi felvilágosítás ismeretlen volt, nem is illett felvilágosítás ilyesmiről beszélni a családban, de még a szűkebb közösségben sem. A napszámba járó cselédasszonyok között mindig akadtak, „szabadabb szájúak", de ők is inkább arról beszéltek szívesebben, hogy a férjükkel való találkozást hogyan lehet elkerülni. A lányoknak ilyen beszédre nem illett odafigyelni, megjegyzést csak aszszonykorukban tehettek. Az asszonyok elszólásaiból a cselédlányok azt tanulhatták meg, hogy „az emberrel nem lesz öröm együtthálni". A házasélet feszélyezettségeit már az esküvő után megismerhették a fiatalok. Az ifjú házaspár, az egy szobából álló cselédházban együtt lakott a fiú vagy a leány szüleivel, testvéreivel. Sági Vilmosné patvarci cselédasszony, akinek 1919-ben volt a lakodalma, az urával töltött első éjszakájára így emlékezett vissza: „A cselédeknek abban az időben is csak egy szobájuk volt. Ott aludtak rajtam kívül szüleim, két kisebb testvérem. Amikor férjhez mentem, az uram odajött hozzánk vőnek. Amikor vége volt a lagzinak, a bútorokat a szomszédból behordtuk a szobába, aztán lefeküdtünk. Két ágy volt a szobában, az egyikben szüleim, a másikban pedig én az urammal feküdtem, a két testvérem a földre terített szalmán kapott helyet. Tudtam, hogy az uramnak ilyenkor az kell. De szüleim és testvéreim előtt mégsem csinálhatok csúfságot magamból. Azért mielőtt lefeküdtem volna, három alsószoknyát vettem magamra, azt az ágyban jó erősen a lábam közé tekertem. Az uram mindjárt elkezdett csipkedni, az alsószoknyákat akarta lekobozni rólam. Hosszú ideig civakodtunk, míg anyám meg nem szólalt: »hagyd Mari!«". De a fiatal háziasoknak az uradalmi istálló, a pajta, a szérű, vagy a cselédház padlása sem lehetett a zavartalan találkozás helye. A legények, a nős férfiak mindig figyelték őket, füttyel, élcelődő megjegyzésekkel jelezték ottlétüket. 256