Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Krunák Emese: Az autonóm rajzról

egyszerű. A festményhez készült kompozíciós rajzok, a sokszorosító gra­fikákhoz készített eredeti méretű és minden, elemet felvonultató előraj­zolások az önálló rajz műfajába tartoznak. Határesetek egész sorával kell e téren számolnunk, s ezek kiküszöbölése csak a kifejezés megha­tározó szerepének elismerése révén lehetséges. A festő —- szobrász — grafikus rajza megkülönböztetés valóságos jeléntősége a három szemlélet alapvető eltérésének felismerésében rej­lik. A festői rajz elsősorban a tónusértékekre épít, azokat hangsúlyoz­za és emeli ki, érdeklődése a könnyedén felvetett körvonalakon kívül elsősorban erre irányul. A szobrász rajza a formákat, azok térbeli vi­szonyát, plasztikai értékeiket elemzi. A grafikus sem csupán önmagá­ban a vonalat állítja kifejezése középpontjába, hanem az általa művelt technikához kapcsolódva vagy a finom, szabadon ívelő vonalhálót, vagy a merev, erősebb karakterű, vastagabb vonalat. Vannak olyan mű­vészek is, akik valamennyi mondandójukat a rajz nyelvén fogalmazzák meg (pl. Szalay Lajos), vagy szemléletük elszakad egyéb képzőművészeti műfaji területhez alkalmazkodástól, amikor rajzeszközhöz nyúlnak (pl, Klee, Picasso stb.). Bármilyen műfajban is alkossanak egyébként, ha az autonóm rajz nyelvén szólalnak meg, annak formanyelvi elemeihez, ki­fejezési lehetőségeihez alkalmazkodnak — közelítő szemléletükkel a rajz műfaji lehetőségeit gazdagítják. Az alkotó szemléleti közelítésének problematikája közvetlenül átve­zet a rajzeszközök kifejezési lehetőségeinek kérdéséhez, mivel sajátos le­hetőségeik révén más-más szemlélet optimális megnyilvánulását biz­tosítják. C) A rajzeszközök kifejezési lehetőségei 10 A tanulmány témájából adódóan nem az ábrázolás, hanem a kife­jezés szempontjából vizsgáljuk meg a rajzeszközöket, s nem célunk az egyes technikák leírása. A legszélesebb körben ismert rajzeszköz a ceruza. Az elemző rajzok optimális eszköze. Módot ad a finom körvonalrajz határozott lendületű felvitelére, vonalhálózással a felület lágy tónusú modellálására. Aba Nó­vák Vilmos: Feltámadás с rajzán (14. kép) 31 az egytónusú vonalrajzra szűkíti a ceruza kifejezési skáláját. A csoportok egyes alakjaikban moti­váltan, körvonalrajzként jelennek meg. A vonalak könnyedsége, csupán a felületet érintő halványsága határozza meg a fényt: a ceruzahegy lá­gyan siklik a papíron. A ceruzarajz színnel való gazdagítására ad módot a színes ceruza, melyet azonban nagyon ritkán használnak. A szenet ritkán használják önálló rajz készítésére, fontos szerepe van viszont a művészoktatásban: a tanulmányrajzok anyagaként. Egri József: Önarcképén (15. kép) 32 a szénnel való rajzolás valamennyi le­hetőségét felhasználja. Az arc, a ruha formát meghatározó körvonalai mélyfeketék, erősek, vastagak, súlyosak a véglegesség drámai töltését hordozzák. A ruharedőzet és az arc karaktervonásai kihegyezett szén­nel felvitt, de csak nagyvonalúan megjelenítő biztos kezű vonalak. A tó­nusértékeket a ronggyal szétdörzsölt szén adja, a fényeket pedig a papír szabadon hagyott felülete. A festői értelemben vett tónusértékek meg­228

Next

/
Oldalképek
Tartalom