Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

volt — különösképp a liberális felfogású politikusok vallották ezt —, ha a jobbágyot tulajdonhoz juttatják, az ebből származó többi következményeket is ki kell elégíteni. Megállapították, hogy „az úrbéri adózások s szolgálatok" „a földművelés akadályozására szolgáló terhekként látszanak". A vita a továbbiakban azon folyt, hogy a föld megváltásával vajon a jobbágy megváltotta-e minden szolgáltatását, amely korábban a telekhez kötötte? A vitában a »jobboldalt« azok képviselték, akik a robot megválthatóságát ellenezték, mert mint „úri jog" „törvényes eredetű", sérthetetlen. A robotoltatás fenntartását azért tartották szükségesnek, mert „a haza minden tájai nem lennének még annyira benépesedve, hogy a kényszerített dolgoztatás szabad bérlettel pótoltathatnék". A robot elhagyását azért is veszedelmesnek" tartották, mert ez esetben „a köznép miveletlensége" miatt nem tudna élni a megkapott szabadsággal és a „kényszerítő munka alól felszabadultat csupán henyeségnek s munkátlanságnak tenné ki ez által". Mások közöttük azt tartották: az úrbéri birtok fenntartását az is indokolja, hogy az ottani szolgáltatások, így a robot is „válságul szolgálnak" a nemességnek a haza védelmében végzett áldozataiért. Voltak olyanok is, akik a robot megváltását „kárpótlás mellett igazságosnak" tartották. Sokan azt vallották, hogy a robot megszűnésétől még nem kell tartani, mert a jobbágyok szegények, azt megváltani úgy sem képesek. A vita konzervatív résztvevői között igen nagy számban találtunk olyan felfogást vallókat a megyében, akik szerint a robot megváltását „csak szabad egység útján" lehet végrehajtani. Azt hirdették, hogy a jobbágy érdekei jobban biztosíthatók „a szabad alkudozás mellett", mint „az ország egyenes beavatkozása által". Ezek után szép lassan, a dolog „természetéből" kiindulva, minden konfliktus nélkül megoldható és lezárható e vitás kérdés — mondták. Nézzük most azt mi volt a liberális csoport felfogása ebben a vitában? Különösképp a „szabad alkudozás" kérdésében nyilvánítottak részletes véleményt. Leszögezték azt, hogy a feudális „kényszerítő intézetek" „az úr és jobbágy közt levő viszonyokat annyira kiléptették a természeti rendből", hogy ott a természetes szabadság helyett a „lenyűgözött szabadság" honosodott meg. Ebben a helyzetben a jobbágy irányában a szabad alkudozás „nem egyéb, mint kényszer". Nagyon határozottan megfogalmazták „csak ott van helye a szabad egyességnek, hol az egyező felek egymástól független állapotban" vannak, és „szabadon tehetnek egymásnak föltételeket". A földesúr egyben a hatalom megtestesítője is jobbágyával szemben, és ez a viszony lehetetlenné teszi e javaslat „természetes" megvalósulását. A „szabad alkudozást" mind e tényeken kívül a földesurak harácsolása, kapzsisága, „önönsége" is lehetetlenné tette. A robol eltörlésének indoklására egy sor külföldi — köztük Németország viszonyai érvként és példaként megfogalmazódtak, de mindez az ellentábort nem kényszerítette véleménye megváltoztatására. Végül is „hosszas vitatás után a robotok örökös megváltása, teljes értékük lefizetése mellett engedendő" határozatot fogadta el a megyei küldöttség e kérdés tárgyalásának lezárásaként/

16 E kérdésben a liberális csoport nagyon kevés eredményt ért el. A vitatott kérdések közül kiemelendők a kereskedelemről szóló pontok. Ez a vita ismét jó alkalmat kínált a különböző politikai nézetek összeütközésének. A liberális csoport magas szintű magánkereskedést akart, amelyre a legnagyobb szabadságot 22