Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Krunák Emese: Az autonóm rajzról

genezisének, mint a művészet alapelemének, születési lehetőségének kérdését. ,,. .. megelevenedett számomra a mozdulatlan pont is és az elmozduló pont, a vonal feltárta nekem lelkét. Erre volt szükségem ahhoz, hogy lényem teljességében és minden érzékemmel felfogjam a lehetőségét, majd létét annak a művészetnek, amelyet a tárgyias művészettel szembeállítva absztraktnak hívnak" — írja 1910-ben Kandinszkij.

24 A rajz a művészeti érdeklődés homlokterébe kerül, a kísérletezés eszközévé és tárgyává válik. A kor nagy művészei, akik a jövő fejlődésének útját próbálják kijelölni, az alapelemek pontos, terminus-technikus igényű megfogalmazására törekszenek. A rajz frisseségét, játékos közvetlenségét Klee meghatározása idézi leginkább: „A rajz formaelemei pontok, lineáris, síkbeli és térbeli energiák. Egy síkelem például, mely nem állhat össze pontokból él vonalakból: azonos tónuserősségek széles ceruzavonással megteremtett energiája. Egy térelem: felhőszerű párás folt, melyet a teli ecset különböző erősségi fokai hoznak létre. . . Fejlődjünk, tegyünk egy kis utazást a jobb megismerés birodalmában. Lendüljünk át a holtponton, hogy mozgásba jöjjünk, ez az első tett. Hamarosan meg kell állni, hogy lélegzethez juthassunk: »megszakított, vagy többszöri megállással tagolt vonal«. Nézzünk vissza, hol tartunk »ellenirányú mozgás«. Álljunk meg, fontoljuk meg utunkat gondolatban különböző szempontok szerint: »vonalköteg«. Folyó állja utunkat, csónakba kell szállnunk: »hullámmozgás«. Távolabb fent lenne egy híd is: »ívsor«. A folyó túloldalán hozzánk hasonló érzületű lénnyel találkozunk, ő is arrafelé igyekszik, ahol a megismerés tágabb. Egy ideig a legapróbb részletkérdésekben is megegyezünk: »összetartozás«. Ez persze nem tart így sokáig: »szétválás«. Hamarosan ingerültek leszünk, ő egy kicsit erősebben, én valamivel kevésbé: »két vonal kifejezéskülönbsége«. Frissen szántott földön haladunk át: »vonalakkal átszelt sík«. Aztán erdőn. Társam eltéved, keresgél, olykor a szaladó kutya klasszikus mozgásával. Magam sem vagyok egészen hűs már. Folyó menti táj felett, köd gomolyog: »térelem«. Hamarosan kitisztul megint. Kosárfonókkal találkozunk: »vonalszövedék«. Kisgyerek van velük, haja vidáman göndörödik: »a csavarmozgás«. Később fülledt lesz a levegő, éjszaka jön: »térelem«. Villám a láthatáron: »cikcakkvonal«. A fejünk felett még csillagokat látunk: »pont-állam«."

25 Klee az alapelemek (pont, vonal és azok viszonya) fogalmát úgy határozza meg, mintha valami magától értetődő, egyszerű dolog lenne és nem egy végtelen összetett képi konstrukció absztrahált egyszerűsítése. A végső alapelem vitathatatlanul a pont, s ennek mozgása révén a vonal; a variációs lehetőségek sora azonban végtelen. A Klee-idézet valóságos jelentőségét akkor érezzük, ha annak tükrében elemezzük egy rajzát.

26 A nagy kupola с rajzán (13. kép)

10 az előtér szabálytalan pontsorozata a rajzi cselekvés megindulása: lassú lépegetés az üres téren, szemlélődő haladás az épületegyüttes felé, a síkban elhelyezett rajz térmélységének érzékeltetése. A finom, egyenletes vastagságú vonalháló a műemlékegyüttes pontos, leíró elemzése, hangsúlyok és érzelmek nélkül, ahogy az érdeklődő szeme először átfogja ,,benézi". A bal oldali kupolás tér íves vonalhálója nyugodt: a reneszánsz harmóniája, biztos, egymásba simuló vonalak. Szinte csattanásszerűen ütköznek a jobb oldali gótikus épületcsoporthoz. Egymásnak feszülő, különböző szögű vonalak. 225