Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Balázs László: Adatok a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni iparostanonc-iskolájának történetéhez
A szervezett szakemberképzés kezdetét az iparostanonc-iskola 1889-es megnyitása jelentette. Szervezett iparoktatásról Magyarországon csak 1884-től beszélhetünk, mert az ez évi ipartörvény mondta ki először tanonciskolák állításának kötelezettségét — bizonyos feltételek esetén — a városokra és a községekre vonatkozóan. A törvény nyomán 1888-ban sor került Salgótarjánban egy községi iparos- és kereskedőtanonc-iskola megnyitására a helybeli ipartestület jóvoltából. 5 Az RSV Rt salgótarjáni gyárában már korábban is voltak tanoncok bizonyos szakmákban, de tanonciskola híján nem volt biztosítva az elméleti képzésük. A törvény értelmében 15 éves korukig az ismétlő iskolát kellett látogatniuk. Amikor megalakult a községi tanonciskola, szóba került az a lehetőség, hogy a gyári tanoncok a község iskolájában tanuljanak, de a vállalat vezérigazgatósága nem járult hozzá ahhoz, hogy „a gyári munkás tanoncok a községben újonnan szervezett alsó fokú ipariskola látogatására kényszerüljenek", éppen ezért „jövőre ugyan olyan tanfolyam felállítását óhaj ta iskolánknál". Egyúttal felhívta a tantestületet, hogy dolgozzon ki tantervet, „valamint olyan módozatokat. .., melyek leginkább felelnek meg helyi viszonyainknak." 6 Porázik György, a tantestület elnöke (vezető, ill. igazgató-tanító 1870—1925-ig) felkérte Gergely János tanítót, hogy készítse el az ipariskolai tantervre vonatkozó javaslatát, melyet nevezett tanító 1889. március 30-án terjesztett elő. Lényege a következő volt: a gyárban foglalkoztatott iparos tanulók hetenként 3 alkalommal szorítandók az iskola látogatására; a beírt tanulók felvételi vizsga alapján két csoportba, előkészítőbe és haladóba osztandók. Akik a népiskola hat osztályát nem végezték el, vagy ha elvégezték is, de a felvételi vizsgán az olvasásban és az írásban gyengék lennének, azok az előkészítő osztályba, a többiek pedig a haladó osztályba kerülnek. Talán nem lényegtelen a tananyag és a „tanczél" rövid ismertetése sem. Az előkészítő osztályban 3 tantárgyat oktattak volna: olvasás-írást heti két órában, számtant és rajzot szintén heti 2—2 órában. Tanévre összegezve 78 óra tantárgyanként. A tárgyak sorrendjében alább következő oktatási célok a színvonalat is érzékeltetik: folyékony és értelmes olvasás, hibátlan helyesírás; a négy alapmüvelet egész számokkal; a kézügyesség fejlesztése, a rajzolás alapelemei, különféle tárgyak rajzolása természet után. A haladó osztály számára 5 tantárgyat terveztek tanítani, úgymint polgári ügyiratok; földrajz, történelem és alkotmánytan az olvasókönyv alapján; természettudományok: számtan, mértan és rajz. A legutóbbit heti 2 órában, a többit heti 1 órában. A megjelölt „tanczél"-ok itt is minősítenek: a legegyszerűbb ipari és kereskedelmi ügyiratok fogalmazása, a fő- és segédkönyvek szerkesztése, vezetése; a népiskola felsőbb osztályaiban tárgyalt tananyag ismétlése általános vonásokban; a népiskola V— VI. osztályában tanultaknak a kibővítése, különös tekintettel a gyakorlati alkalmazhatóságra; a négy alapművelet, közönséges és tizedes törtekkel való számolás, kamatszámítás, hármasszabály, társaság és vegyítésszabály; a legegyszerűbb mérések, a testek felületének és tartalmának kiszámítása, mértani idomok rajzolása. Előzetes összeírás szerint 60 fő lett volna a létesítendő ipariskola tanköteleseinek a száma. Végül is 87 tanulóval — egy előkészítő és egy első osztályban — kezdte meg működését a Salgótarjáni Acélgyári Ipa162