Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A balassagyarmati „Szűr Posztó Csinálás” intézete

A RABDOLGOZTATÓ INTÉZET GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGE Az alapítótőke A közgyűlés 1830 januárjában amikor elfogadta a tervezetet, lehetővé tette ezzel az intézet felállítását. A szükséges pénztőkét, mely az induláshoz nélkülözhetetlen volt, a megyeíbeli köznemesek hitelezték. Általában a manufaktúrák létrehozásához igényelt tőke nagyságára kevés és megbízhatatlan adat áll rendelkezésre. Nehéz meghatározni az állótőke és a forgótőke értékét. Ennek előzetes számadásait az alapításkor közöltük. A közgyűlés 3000 forintban határozta meg értéküket. Ha a rentabilitást vesszük figyelembe, a tőkés termelés legalacsonyabb formájában — az ún. egyszerű tőkés kooperációban — csak szervezési előnyei miatt lehetett termelékenyebb az azonos technikával dolgozó céhes termeléstől a manufaktúra. A szervezési előnyt a munkafegyelmet a rabdolgozóban biztosítva látták, és ezért létesítették a textilipari manufaktúrát, amely viszonylag kis befektetés mellett biztosította a nagyobb profitot.

12 Az intézet felállításához szükséges pénzt a közgyűlés határozata szerint adakozásból kell összegyűjteni. Ezért ezer példányban felhívást bocsátottak ki. Az így összegyűlt pénz kezelésére Kubinyi Ferenc kapott megbízást. Az első önkéntes adakozók közül megemlítünk néhányat: Ebeczki Tihanyi Dániel táblabíró 3000 forintot ajánlott fel kamat nélkül, amit egy év múlva kellett visszafizetni. Kubinyi Ferenc főszolgabíró három esztendőre, évenként 200 forintot, Sréter Mihály alszolgabíró szintén három esztendőire, évenként 100 forintot, Szmrecsányi Dienes táblabíró 20 forintot, Szijjártó Mihály táblabíró pedig 25 forintot ajánlott fel. Novemberiben az alispán tudósítása szerint „felséges Császárné, és Koronás Királyné Asszonyunk" az intézet alapításához 500 forinttal járult hozzá. Az összegyűlt alapítótőke, végül is 11 103 forint 11/2 krajcárt tett ki.

13 Az intézet épülete Amíg az intézet alapításához szükséges tőkepénz összegyűlik, ideiglenes jelleggel a megyeháza és a börtön mellett üresen álló régi istállót használták fel. Vladár János szerződött mester szerint az épületet 204 forint befektetéssel használható állapotba lehet hozni. A tervek szerint mivel az épületben négy szoba van, az utcáról a legelsőt a csapó munkások számára, a következő nagyobb szobát a fonó és kártoló munkások részére kell rendbe hozni. A csapó szobába egy ajtót vágnak s ezzel az intézet csak egy kimenettel rendelkezne, ami az elszökést is megakadályozná. Ezenkívül a gyapjúban az áthoirdáskor keletkező veszteséget is csökkenteni lehetne. A kisebb szobából az udvarra vezető ajtót befalazták, s az így kialakított különszobában az asszonyokat dolgoztatták. Az utolsó, a negyedik szoba a posztó raktározására lenne felhasználva. A régi kaszárnyából átalakított megyeháza helyén 1835-ben fejezik be az új vármegyeháza építését. 143