Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy nemzedék műveltségének tükre

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS FELADATOK Ennek a nyitott könyvnek az értő olvasásakor, a következtetések levonásakor mindenekelőtt azt a műveltséget kell szemügyre vennünk, amelynek ez a könyvtár megnyilatkozása, képe, tüköré. Világosan kell látnunk annak, a fentiekben már körvonalazott ér­telmiségi csoportnak a műveltségét, amelynek Nagy Iván tipikus kép­viselőjének, alakjának tekinthető. Ez a történész nemzedék végigdolgoz­ta a magyar történelem viharosan fejlődő fél évszázadát a reformkortól az új államforma megszületéséig. Munkásságuk nyomán a 40-es évek­ben hatolt be történetírásunkba a társadalomtörténeti szemlélet; és a hazai társadalmi átalakulás talaján, a népies-polgári és nemesi irányzat realista ágainak összekapcsolódása révén pedig kibontakozott a poziti­vista történelemszemlélet. „Közös jellegzetessége ennek az értelmiségi csoportnak, hogy társadalmi tudatát tekintve elszakadóban van a feudá­lis Magyarország régi társadalmi normáitól. Származását nézve még a feudalizmus ágas-bogas családfájáról való, de társadalmi tudatát már a készülő új Magyarország alakítja." 16 (Kiemelés tőlem — K.A.) Műveltségének alapjait tehát régi tradíciók vetették meg. Nagy Ivánnak már dédnagyapja, Nagy György (1706—1770) egy gazdaságáról való feljegyzésében fontosnak tartja megjegyezni, 1768-ban: „Könyvem vagyon a poltzon — 27." 17 Nagy Iván pedig, noha a nemesi családok szövevényes rokonsága veszi körül, státusát nem származása, hanem foglalkozása alapján hatá­rozta meg. Atyjára, Nagy Ferencre (1788—1843) emlékezve is, annak művelt­ségét tartotta fontosnak hangsúlyozni. Elmondja róla „Főbb pontok éle­téből" с vázlatos életírásában, 1872-ben, hogy „anyanyelvén kívül jól tudott latinul, németül és tótul. Tudott hegedülni, flautázni, és klariné­tozni... Erős emlékező tehetséggel bírt, honnan „Élő levéltárnak" ne­veztetett. Olvasmányai leginkább a történelmi és politikai tudományok­ra terjedtek ki, kis könyvtára is főleg e szakbeli könyvekből állt." 18 A nyelvismeretet kiemelte legidősebb, és véleménye szerint legte­hetségesebb testvérére, Nagy Alajos Anzelmre (1813—1843) emlékezve is: „magyarul, németül, tótul, latinul jól tudott, tanult franciául is, ítélő ereje jó, gyors és beható, ennél fogva fogalmazatai legyőzők." 19 Szilárd klasszikus alapú műveltség Nagy Iváné. Könyvtárában meg­találjuk a magyar feudális uralkodó osztály jellegzetesnek tekintett ol­vasmányait: a latin és görög klasszikusok műveit. (Az 1864—66-os szak­névtára szerint műveinek 10%-a ilyen, 2545-ből 266.) Elképzelhető, hogy családi örökségként (is) maradt rá ez az állományegység, bár ennek ed­dig nyomaira még nem bukkantunk. Szintén műveltségének hagyományrétegéhez kapcsolódott — az arisztokrácia és polgárosodó köznemesi családokban gyakori — a francia és német nyelv ismerete. Könyvtárának külföldi irodalom, (ahol eredeti nyelven külföldi kiadásokat találni) és a fordítmányok elnevezésű cso­portjaiban elsősorban francia, de német szerzők munkáit is szép szám­mal gyűjtötte. A reformkori értelmiség általános műveltségéhez hozzá­tartozott a francia racionalisták és a német filozófusok műveinek isme­rete. Nagy Iván is természetes mozdulattal nyúlt a felvilágosodás és ra­126

Next

/
Oldalképek
Tartalom