Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Nagy I. Zoltán: Kubinyi Ferenc, a természettudós

A Tisza medréből előkerült csontmaradványokkal is részletesebben foglalkozott. Dolgozatában kitér a maradványok beágyazódásától kezdve azok elszállítódásán át vegyi elemzésükig, fosszilizálódási folyamataikig. Bő ismertetést találunk még a szibériai befagyott mammutleletekről és elefántcsontpiacról. Közleményét az ismeretterjesztő szervek is megjegyezhetik, mert nyomatékosan mutat rá, hogy a népnek meg kell ismerni ezeket az óriás csontokat, és tudatosítani kell bennük, hogy azok állati maradványok és nem óriások emlékei, mint addig hitték. Az Akadémiai Értesítő 1859-ben egy nagyobb lélekzetű dolgozatát közölte. „A teve és a ló"-ról szólt, s már a címben utal arra, hogy a keleti származású magyarokat szorosabb kapcsolatba akarja hozni ezzel a témával. Értekezésében a két emlős részletes leírásán és jellemzésén túl bőven kitér gazdasági, történelmi, sőt katonai vonatkozásokra is. Ismerteti származásukat ezzel kapcsolatban az addig ismert ősmaradványaikat. Gazdasági, állattenyésztési javaslatokat pedig ez esetben sem mulaszt el közölni. A földtani, őslénytani adatok, ismertetések és a leírások abban a nagy vállalkozásban is megjelennek, amelyet Vahot Imrével adott ki 4 kötetben, „Magyarország és Erdély képekben" címmel. Ez a ritka munka ma is becses zsákmánya a könyvgyűjtőknek. Nem feledkezik meg barátjairól, mestereiről sem. 1864-ben megjelenteti magyar és német nyelven Petényi Salamon János életrajzát. Hagyatékát is szerette volna kiadni, azonban erről ő is elkésett: a felbecsülhetetlen értékű kézirati hagyaték elkallódott az érdektelen örökösök kezén. Hermán Ottó adott ki néhány töredéket a felkutatott maradékból, de azok is gyöngyszemei a magyar ornithologiának. Petényi hibája mai szemmel nézve, végzetesen téves hazafias szemlélet volt: mindenképpen magyarul akarta először kiadni a művét. Abban az időben még nem volt egyértelműen felismert tény, hogy értékeink legbiztosabb megőrzési módja az, ha azokat a világ tudományos közvéleménye elé bocsátjuk. Nemcsak elsőbbségi viták kérdése ez, hanem egyszerűen a tudományos munkás kötelessége. 1866-ban ugyancsak két nyelven írja meg egykori mesterének Zipser Keresztély Andrásnak életrajzát. Témámat nem érinti közvetlenül, hisz máshol már kellő súllyal méltatták ezt a tevékenységét is, csupán sokoldalúságára hivatkozva kell megemlíteni törökországi útját, illetve akcióját a szultáni tulajdonban levő Corvina-maradványok felkutatására. Ide tartozik viszont, hogy ennek az útnak egyik eredményeként jelent meg egyik dolgozata, amelyikben a híres görögországi pentelikoni ősmaradványok lelőhelyéről és azok jelentőségéről beszél. Élete vége felé még egy nagy vállalkozásba kezdett. A terv méreteit és elképzelését címe is megmutatja: Magyarország és a hozzátartozó országok Cosmográphiájára vonatkozó adatok. Ez már csak terv, illetve kézirat maradt, bár részletes ismertetése az Akadémia Almanachjában megjelent 1874-ben. Érdemeit a M. Tud. Akadémia is elismerte, amikor 1840-ben levelező, majd 1858-ban tiszteleti tagjává választotta. Mikor megalakult a matematikai és természettudományi bizottsága, első elnökévé is őt választotta. 113