Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Nagy I. Zoltán: Kubinyi Ferenc, a természettudós

Hermanecz környékének leírásában juraidőszaki ősmaradványokat (=ammoniteszeket) említ. Felhívja a figyelmet a Bene- és a tufnai csontbarlagökra. Puhatestű ősmaradványokat említ, továbbá „Pilin, Etseg, Kolonda (= e két utóbbiról cápafogakat is), Mucsin, Szőllős, és Sőj" vidékéről. Ugyanezen az ülésen számol még be a Zólyom megyei Djumbérhegyen észlelt napfogyatkozás jelenségéről. Az 1847-i vándorgyűlésen említi a liptói Havránek-hegyen történt földcsuszamlást. Itt is, de később, 1853-ban, amikor a salgói és somoskői bazaltokról beszél, tárgyalja a föld-erózió kárait. Ezek meggátolása érdekében szorgalmazza az erdő- és növénytelepítéseket. 1863-ban is érinti még ezt a kérdést, amikor a Vág áradásairól értekezik. Általában írásaiban vörös fonalként húzódik végig mindenkor a gyakorlati szakember szemlélete. Az ipar, a földművelés és a tudomány komplex együttműködésére sokszor utal sürgető felhívásokkal. A reformkorra esik egyik legjelentősebb kultúrtörténeti intézményünknek, a K. Magy. Természettudományi Társulatnak a megalapítása. Az 1841. év Tavaszutó (= május) havának 28. napján kelt alapító levélen ott van Kubinyi Ferenc aláírása is. A társulat életének biztosítása érdekében lépéseket tett 1844. július 30-án. Indítványozta, hogy a társulat kérje az országgyűléstől a törvénybe iktatást. Az akció jogi értelme az volt, hogy ezzel az egyesület országos segélyt és a Nemzeti Múzeumba való bejutást nyerhette volna el. A kérést megismételték az 1847. évi országgyűlésen. Nagyon valószínű, hogy országos méretű, megyékszerte indított akcióról volt szó, mert több megye küldötte is felvetette a kérdést. Az egyre élesebbé váló politikai harcok, úgy látszik ekkor már elnyomták az akciót, mert a társulatnak 1870-ig kellett várni, hogy ez a kívánság megvalósuljon. Mindenesetre, ebben az 1847. évben beadott javaslatban volt olyan szempont, amelyet mintha csak napjainkban fogalmaztak volna. Felkéri ugyanis a honatyákat, olyan törvény alkotására, amelyik meggátolná az országban talált természeti kincsek külföldre csempészését. A beadvány rámutat, hogy a most (1747!) meginduló nagyarányú közlekedésfejlesztési és egyéb munkálatok fellendülése feltehetően sok természeti és régészeti kincset hozhat felszínre! Az addigi visszaélésekről a társulatnak már tudomása volt. Kubinyi Ferencnek, a földtudományokhoz való különleges vonzódásából szervesen következik, hogy igen nagy szerepe volt a Magyarhoni Földtani Társulat megalapításában is. Maga az eszme, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók soproni vándorgyűlésén hangzott el, illetve bontakozott ki. A terv felvetője Zipser Keresztély András volt. 1848. január 3-án a Kubinyi-testvérek Videfalvára hívták össze az alapító tagokat, ahol is elhatározták a megalakulást. Az elkövetkező háborús évek visszavetették a további szervezést és csak 1850. május 24-én fektették le a végleges programot. A „megalakultnak nyilvánítás" július 6-án történt, Kubinyi Ferenc alelnök lett. Társulati tevékenysége szinte rögtön megkezdődik. 1850-ben Kováts Gyulával együtt megy a Hegyaljára gyűjtési célból. Az erdőbényei és tállyai ősnövényanyagból tekintélyes kollekciót hoznak haza, s ezen felül még 2697 darab kőzetmintát is. 111