Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Soós Virág: Kubinyi Ferenc, a régész

kanták. A megbolygatott kultúrréteg tűzhelyei, ill. minden bizonnyal kiégett padló- és falmaradványai a felszínre kerülnek, s így a talaj elváltozásai alapján kezdi meg a munkát: „100 lépésnyire elvonuló, a fold területén kivehető 1 1/2 hüvelyk vastagságú veres vonalt tűztem ki kutatásaim és ásatásaim irányfonalául."

43 Ásatásai során három tűzhelyet, ill. „tűzpadot" tár föl, ezek egyike a várhegy második sáncán kívül található: a megállapítás egyben arra is utal, hogy figyelme kiterjedt a hegy egykori és akkor még látható erődítéseinek alaposabb vizsgálatára is. Módszertani szempontból jelentős az itteni rétegeknek felülről lefelé haladó sorrendben leírt, színükre, összetételükre mutató jellemzése. Az ilyen megfigyelésekből és leírásokból eredő tapasztalatok — nem kisebbítve természetesen a helyszínen szerzett tapasztalatok és megfigyelések elsőrangúságát — egész sora kellett ahhoz, hogy egy-egy település ásatásakor ne az ásó mérete folytán fogható mélység, hanem a rétegek valóságos helyzete, vastagsága szabja meg a mélyítés mértékét. Ugyanakkor nem tud felhagyni azzal a törekvéssel, hogy a kiásott leleteket még ha időben megfelelően tudja is meghatározni, ne kísérelje meg valamely — a történeti forrásokból, vagy legalább nevükről ismert — néphez kötni. Csak olyan értelemben róhatjuk föl hibájául ezt a törekvést, hogy mások ugyanekkor már tisztában voltak azzal, hogy ezek a kísérletek —, ha nem is eleve lehetetlenek —, de abban az adott pillanatban az ismeretek mennyisége és minősége nem teszi lehetővé az ilyen próbálkozásokat — legyenek bár a legóvatosabbak —, még a próbálkozásokat sem. Ásatási tevékenységéhez szorosan kapcsolódik természettudományos érdeklődése. Mint már láttuk, régebben is fontosabbnak tartotta a mammutcsontok feltárását saját maga ünnepeltetésénél : a paleontológia iránti figyelme megmarad az őskori ásatások mellett is. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850. július 6-án tartott első közgyűlésén Kubinyi Ágostont elnökké választja, a szeptember 3-i közgyűlésen pedig Kubinyi Ferencet alelnökké. Ezzel egyidőben kap megbízást Kováts Gyulával együtt egy hegyaljai gyűjtőútra, amelynek célja geológiai és paleontológiái tárgyak gyűjtése. 1862-ig szinte minden évben tart néhány előadást a társulat „szakgyűlésein"

44

, s ezek egy része nyomtatásban is megjelenik. E témakörhöz kapcsolódik egy másik jelentős és szerencsés felfedezése: az ipolytarnóci kövült ősfenyő megtalálása és jelentőségének felismerése. Leírása a Vahot Imre társaságában általa szerkesztett „Magyar- és Erdélyország Képekben" című munka harmadik kötetében jelenik meg.

45 Terepbejárás során bukkannak a kövületre; méretén, feltételezhető nagyságán érzett meglepetésük csak fokozódott, mikor: „...a velünk volt pásztorok mindinkább megerősítettek hiedelmünkben, azt állítván, hogy ők a vízmosáson elnyúló úgynevezett gyurtyánkő-lóczán — (tehát a kövületet hídként használva!) — fiatal korukban több ízben átmentek". Akkor tett megfigyeléseit a fa állapotára vonatkozóan a későbbi vizsgálatok is igazolták: „...a fának belalakja ledőlte előtti odvas létére mutat". Sajnos, azonban más megérzéseit is igazolta az idő; a lelet pusztulására vonatkozóan : „... a nagyobbik kövesült fát 2 lábnyi magasságnyira földdel beterítettük, nehogy a vandál kezek, melyek hazánkban nem ritkák, gyakoriak, azt semmivé tegyék, mint már annak részét, az ún. kőlóczát, semmivé is tették".

40 A kövület utolsó nagyobb 102