Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

magyar nyelv tanulására biztatta, mert előléptetésük egyedüli feltétele ez lesz majd. Sőt, 1865. elején, a „Vasút ügyének jelen állása" címmel jelentést tettek közzé első alkalommal, melynek bizonyítani kellett volna a vállalat élén álló igazgatótanács működését. A vasút átadását 1865. július l-re tűzték ki. Készültek a májusi közgyűlésre, ezért az évi mérleget csak akkorra készítik majd el, de a jelentésben leszögezték, hogy „.. .mind amellett vállalatunk állásának hű kélpét máris; oly vázlatban mutathatjuk be, mely az egész vállalatra nézve a legörvendetesebfo, s biztosi kilátást nyújt". Az egész jelentés lényege az az ígéret, mely szerint júliusig a vasút megépül, a bánya annyit fog termelni, hogy a szállítást fedezni tudják. A spekulációra való hajlandóságukat az is bizonyítja, hogy amikor a vasút megnyitása előtt több mint a kétszeresét már elköltötték a bejegyzett tőkének, még újabb vasutak létesítésére tettek kísérletet. 1864. július 14-én megszerezték a kassá:—oderbergi vonal kiépítésének az engedélyét. Az előmunkálatokat 1865. márciusában akarták megkezdeni, mert szerintük erre az időre befejezik a Pest—Salgótarján vasutat. A Hatvan—Szolnok vasút befejezésére is megszerezték az engedélyt és már a terveket is elkészítették. Ennél a vasútinál a szolnok—oderbergi összeköttetést akarták megvalósítani. De engedélyt nyertek a Debrecen—Miskolc, a Miskolc—Fülek közötti vasút építésére is, de itt még a terepet sem tekintették meg. Végezetül a „legfelsőbb helyen benyújtott folyamodásunk által" engedélyt szereztek 1864. nov. 30-án. arina, hogy Hatvan—Gyöngyösi közlött vasutat építhessenek ki. A vasutak feladata az lett volna, hogy a felsőtiszai és -mátrai vidéket a vasiparral bíró Miskolc környékét „a mi vasutunk által részint Pesttel és a Dunával, részint felső Magyarországgal közvetlenül érintkezésbe hozni". Az 1865. júliusában bejelentett csőd előtt idézem még a társaság törekvését, Wobesser br. megfogalmazása szerint: „Állhatatos törekvésünk: a szomjúhozó pataknak nagy vizeket szerezni, hogy abból egy hatalmas folyam váljék, mely képes legyen nagyszerű kereskedelmi szállításokat eszközölni".

29 1865 júliusában a társaság csődbe került. Pest város törvényszéke július 11-én a Társulat összes vagyonára csődéijárás megnyitását rendel|e el. Októberben a bányaszakértői vizsgálatok megállapították, hogy a bánya'értéke meg sem közelítette a cikkekben hirdetett 14 milliót. A vasútépítés költségei a pénz egy részét teljesen felemésztették, a Társaság vezetői a többit elsikkasztották. A bécsi Schöller bankház csődje nyilvánosságra hozta a Társaság hazárdírozását, mert nemcsak a bányák és azok jövedelme nem érte el a propagandában ígérteket,, hanem a megvesztegetésekre óriási összegeket használtak fel. A Társulat részvénye 10 nap alatt a névérték 75 százalékára zuhant. Egyes források szerint az újságírók és vezető állami tisztviselők megvesztegetésére 800 000 forintot használtak fel. A Pesti Naplóban, áprilisban Varga Ágostom írt a vasúttársaságról. Ezek szerint 1865. február 1-én rendkívüli közgyűlést tartottak, amelyen bejelentették, hogy a társulat ügye jól áll. Május 1-én rendes évi közgyűlést tartottak, ahol már bejelentették a csődöt, azaz azt, hogy a Társulat „pénzügye mai napig rendezetlen, miáltal működésben gátolt". A kibocsátott 33 000 részvényből 23 528 elfogyott, (1 705 000 Ft). Egy kőszénbánya részvényért 2 1/5 vasúti részvényt adtak, 420 Ft, névértékben, így a vasúti részvények értéke felére csökkent. Ezt a másfél millió forintnyi bányabirtokár idézte elő, melyet részvényekben átengedtek. (15 millióra becsülték az árát, ennek egy tizede 1,5 millió Ft.) Mivel 30 részvény volt egyenlő egy szavazattal a sok kis részvényes kiszolgáltatott lett. A társulat hitele rohamosan hanyatlott. A tények azt mutatták, hogy a hátralevő munkálatok befejezéséig még 5 517 350 Ft kellene, s ennek megszerzéséire lehetőség nincs. A 64