Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

1854. november 18-án Kubinyi Ágoston földbirtokos, a Nemzeti Múzeum igazgatója vezetésével Nógrád, Borsod és Gömör érdekelt birtokosai gyűltek egybe a múzeumban, hogy megbeszéljék és döntsenek az Ipoly—Sajó-völgyi vasút ügyében. Az ülés résztvevői a vasútépítés szükségességében megegyezvén, érdekeik szem előtt tartásával — az ipolysági, gyarmati, szécsényi medencék nagybirtokosai a Losonc-vidéki ipar, a Fülek környéki szénbányák, a gö~ möri, ózdi Sajó-völgyi vasolvasztók szempontjai szerint — a vasút nyomvonalát Szob—Ipolyság—Balassagyarmat—Losonc—Fülek—Rimaszécs—Rozsnyó, illetve Rimaszécs—Putnok—Miskolc útvonalban határozták meg. A vállalkozási kedv megléte mellett a pénz hiánya volt a döntő. A birtokosok a részvények ellenében csak területeket ajánlottak fel. 1855-ben az engedélyt is megkapták Bécsből a vasútépítéshez. Az előmunkálatok elvégzésével Kazda Ferencet, cs. kir. főmérnököt bízta meg; a társaság. Az osztrák:— magyar nagytőke azonban nem érdeklődött a vasút iránt, így tőkehiányban a terv megfeneklett.

14 1857-ben a Kubinyi Ágoston által kidolgozott tervet

15

, belga tőkével Károlyi Ede akarta megvalósítani. A Pester Lloyd sajtókampányban igyekezett népszerűsíteni a Párizsi Parent, Schaeken és Tsa belga cégét, a vasútépítési terv kivitelezőjét. A vasút, ügye hamarosan elaludt a pénzügyi krízis következtében, s a belga kapitalisták visszavonultak a vállalkozástól. A nagybirtokosok által megindított vasútépítési mozgalom a tőke hiánya miatt természetesen csődbe jutott. A megye nyugati felének, a mezőgazdasági területek birtokosainak, a század végéig kellett várniuk a vasútra.

16 De, hogy a vasút a megye keleti területén mégsem került le a napirendről, azt a szén jelenléte biztosította. A megye ipari fejlődését, s egyben a vasútépítés lehetőségét is, a Salgótarján és környékén elterülő számmezők tették lehetővé. A potenciális erő, a sok kis bányavállalkozás után az 1861. július 31-én engedélyezett salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Rt-ben rejlett. Az osztrák és magyar nagytőke kapitalista vállalkozása volt a nagyüzemi szénbányászat megindítása megyénkben. A hatvanas években megalakult vasúttársaságok között

17 a nagy vasúti spekulációjáról hírhedt pest—losonci vasút történetével foglalkozom bővebben. A felvetett téma nem ismeretlen a szakirodalomban, hiszen ezzel a kérdéssel többen foglalkoztak már, többé-kevésjbé teljes, mértékben kibogozták különböző területekkel való kapcsolatait. Minket azonban most, mint az első megyei vasút és úgyis, mint az első „rundolási" vasúti panama érdekel. Honnan indult a csődbe fulladt pest—losonci vasút? A nagyüzemi szénbányászat megindulásával, egyre erőteljesebben jelentkezett a szállítás kérdésének a megoldatlansága. Ugyanis a társulat nagyarányú fejlesztésének a gátja többek között a közlekedés volt. „Most, ha Gyöngyösre, vagy Pestre, Losoncra, Rimaszombatra, vagy a belföldi vasgyárakhoz akarunk jutni, a nógrádmegyei országutat kell használni, mely jelenleg jó állapotban van és folytonosan javíttatik... De miután a vállalat súlya főleg a Duna felé esik, mert ezen irányban lehet a legjobb kőszénfogyasztásra és kelendőségre számítani: tehát oda megy indítványunk, hogy a kőszénbányákból a Duna felé lóerőre épült vasút vezettessék; az irányra nézve azonban, hogy e vasút B. Gyarmaton keresztül, vagy Hatvanig a Zagyva-patak hosszában építtessék-e? majd az alakulandó társulat első gyűlése foigna határozni". 58