Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: A forradalmak időszakának írott és tárgyi emlékei a Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban

Szaton Rezső jelentek meg a párt központi vezetősége részéről. A mintegy 5—6000 fő nem engedte szóhoz jutni a szociáldemokrata párt szónokát, s kijelentették, hogy „csak a kommunista párt küldötteit hajlandók meghallgatni." A salgótarjáni pártszervezet elnöke, Gólián András rövid beszédében a lényeget mondta el: „Salgótarján összmunkássága éppen elérkezettnek látja az időt, hogy harcmodort változtasson. A szociáldemokrata párt elveinek elárulása folytán nem képviseli a proletár érdekeket és felszólítja a népgyűlést, hogy csatlakozzon a kommunista párthoz. A népgyűlés ezt a javaslatot egyhangúlag elfogadta..." A polgári beállítottságú Nógrádi Hírlap így adta tudtul olvasóínak a január 1-i nagygyűlés eseményeit: „Salgótarjánban a munkások jó része, 5000, kiállván a szociáldemokrata pártból, amely nekik nem volt eléggé radikális, pesti szónokok bújtogatására bolsevista, azaz mindent felforgató irányzathoz csatlakoztak." Mindössze ennyi volt a hír, melyet egy ilyen esemény „megérdemelt". Pedig a január 1-i nagy munkásgyűlés hitet tett a proletárdiktatúra mellett, s a lelkesedéstől fűtött hangulat a következő napokon tetőzött. Január 2-án a bányászok nem álltak munkába, gyűléseket tartottak, tüntetéseket szerveztek, ismertették a párt programját, melyből különösen az üzemi tanácsok létrehozása, és a (termelés munkásellenőrzése váltott ki élénk visszhangot. Ezzel a céllal a bányászok 1919. január 3-án birtokukba vették a bányákat és az igazgatósági épületeket. A bányákat saját tulajdonuknak tekintették. A régi igazgatóságot menesztették és új igazgatóságot állítottak a bányák élére. A salgótarjáni események híre gyorsan eljutott Budapestre, ahonnan a a tőkés vagyon munkásellenőrzésétől megrettent kormány nyomban egy karhatalmi különítményt, valamint matrózokat küldött Salgótarjánba. Hatvanból négy gépfegyverrel az iglói székely géppuskásokat irányították a községbe. Megérkezett Peyer Károly is, a bányászszakszervezet főtitkára — mint kormánybiztos —, hogy rendet csináljon. Az ő kérésére a kormány január 5-én statáriumot rendelt el. Peyer fedezte azt a vérengzést, melyet a fegyveres különítmények okoztak. Nem véletlenül kapta Peyer a „salgótarjáni Haynau" nevet. A kommunisták térhódítását azonban a legkegyetlenebb terror sem tudta megállítani. A KMP tömegkapcsolatainak bővüléséről a salgótarjáni dandárparancsnokság 1919. február 21-én küldött jelentése beszédes bizonyítékul szolgál. ,,A munkásság közt a kommunizmus tért hódít. Az acélgyárban 2000 munkás közül 600 kommunista elvekre hajló 4000 bányász közül csak 200 a feltétlenül megbízható." A KMP salgótarjáni szervezetének politikai és szervezeti erejére vonatkozó konkrét adatok nem állnak rendelkezésünkre. A Vörös Űjság hasábjairól azonban nyomon követhetjük, a visszaemlékezések soraival kiegészíthetjük a pártszervezet tevékenységére utaló írásokat. Értékes mozzanatokat tartalmaznak a KMP megalakulásáról és tevékenységéről szóló visszaemlékezések, melyeket adattári segédgyűjteményünkben helyezitünk el. A KMP által vezetett forradalmi folyamat helyi eseményeire vonatkozó számos adatot, adalékot találunk a Munkásmozgalmi Múzeum kiadásában megjelentetett Válogatott dokumentumok és adatok Nógrád megye munkásmozgalmának történetéből 1918—1919. с kötetben. A KMP tevékenységére vonatkozó másodlagos forrásaink között található a párt alakuló ülésének, majd az összejövetelek, gyűlések, oktatások, felolva37