Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Múzeumaink életéből - Domonkos Alajos: A múzeumi szervezet kiadványai

Ezt a sorozatot követte a Közlemények , melyből 3 számot jelentettünk meg. Ebből kettő évfordulókhoz kötődött (Mikszáth, Madách), az utolsó pedig, "mintegy közvetlen előzményt szolgáltatott az évkönyvhöz. Az évkönyvsorozatot hármas cél megvalósítása érdekben indítottuk: 1. Számot adni, beszámolni a múzeumi szervezet tevékenységéről, s ezen keresztül is kapcsolódni az országps feladatokhoz. 2. Lehetőséget kívántunk teremteni a muzeológusok és a megye helytörténészei számára, hogy tudományos feldolgozásaikat megjelentethessék, szerepet vállalva ezzel a tudománypolitikai irányelvek, a közművelődési határozat megvalósításából. 3. Végezetül olyan, a megyéről készült tudományos dolgozatok közlésére vállalkozott az évkönyv, melyeket az ország különböző területein dolgozó szerzők ajánlanak fel, vagy készítenek felkérésünkre. Elöljáróban is megállapítható, hogy ezeket a célokat sikerült megvalósítanunk. (Bizonyos támpontot adnak ennek igazolására a mellékletben szereplő adatok.) Az évkönyvek szerkesztési koncepcióját elsősorban a középtávú országos és megyei tervek határozzák meg, s ebből következik, hogy tartalmukban is követniük kell az előbbiekben megjelölt célokat. Ügy gondolom, hogy a kutatások egészéhez csak abban az esetben járulhatunk hozzá, ha a megyénkben folyó kutatások eredményeit publikáljuk, s éppen ezért nem leszünk provinciálisak. A szakági bontás (1. táblázat) is jól példázza tevékenységünket, a múzeumi szervezet eddigi munkáját. A történeti és a néprajzi dolgozatok vezetnek a darabszámban, terjedelemben viszont a történelmi tárgyúak. Feltűnő a régészeti dolgozatok alacsony száma, és a közművelődési témából is lehetne több. (A táblázat elemzésével nem kívánok részletesen foglalkozni.) Nézzük meg végezetül a kiadói tevékenység néhány szervezeti, szervezési problémáját a tanulmánykötetekkel kapcsolatosan. — Amint már említettem is, a témák a középtávú tervből adódnak. Ez feltételezi, hogy a szerzők számíthatnak, számítanak a publikálás lehetőségére. Ebből természetszerűen adódna, hogy az éves tervek alapján határidőre elkészülnek a dolgozatok. Jó néhány esetben előfordul viszont csúszás, ami erősen zavarja a nyomdai előkészítést. (Pl. kézirathibák javítása, tipografizálás stb.) Kevesebb probléma jelentkezik — ebben a vonatkozásban — a külső szerzőknél. A megtelelő előkészítéssel pedig sok későbbi probléma kivédhető 'enne! — A lektorálással nincs különösebb gondunk. Tapasztalatom az, hogy felkérésünkre szívesen vállal bárki lektorálást részünkre. A szerzők, ez idáig figyelembe vették ezeket a véleményeket, s ennek megfelelően javítottak a dolgozatokon. Itt is csak az idő, ami szorít! — A terjesztés — végső soron — megoldott: részben cserekiadványként eljutnak az évkönyvek az országos múzeumokhoz és a megyei múzeumi szervezetekhez. Árusításra — általában — 350—400 kötet marad. Ezeket a múzeumokban árusítjuk. Az eladás üteme, úgy hiszem, nem lehet mércéje az érdeklődésnek, de feltétlenül indokolt lenne, hogy tárlatvezetőink „szorgalmasabban" kínálnák az évkönyveket. Az egyértelműen megállapítható viszont, hogy a példányszám növelése nem indokolt. 344