Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Múzeumaink életéből - Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei középrétetek a feudalizmus kései és a kapitalizmus korai szakaszában (kutatási tervezet)
köznemesi birtoktulajdonost. (Létszámuk ennél természetesen több volt.) Az adatok összevetéséből kiderül, hogy milyen jelentős volt az 500 holdon aluli birtokosok száma, márpedig kb. ez az a határ, amely alatt lehetetlenség áttérni a tőkés gazdálkodásra! 10 A köznemesség életmódja is átalakul. A falun élők átépítik kúriájukat, divatos berendezést vásárolnak, egyre több hivalkodó tárgy kerül a szobákba, jelezvén a tulajdonos előkelőségét. Sokan költöznek városba, bizonyos fokig átmentve korábbi életmódjukat, életmódjuk hagyományos elemeit. S, hozzák magukkal a soha meg nem szűnő előítéletet, lenézést a városi polgárosztállyal szemben. E megváltozott életmód vizsgálatát különösen jól lehet Balassagyarmaton végezni, ahol még ma is állnak a XIX. század második felében emelt nemesi lakóházak, nem egy esetben a berendezés maradék darabjaiban is őrizve a múlt emlékeit. A századforduló után a köznemesség helyzete reménytelenné vált. Soraitól nem tudta már távol tartani a felfelé törekvő, a hozzá asszimilálódni kívánó kispolgári elemeket, „nem tudja kasztját úgy elzárni, hogy egyesek ne hulljanak ki belőle, s nem tudja megakadályozni a további deklasszálódást". Életmódjára jellemző Szekfű egy mondata: „.. .szegény hivatalnoknemes külsőleg él, hogy lássák". Ez a szociológus vizsgálata alapján már így hangzik: A parasztnak, iparosnak az a fontos, hogy legyen pénze, földje, vagyona és „inkább ne látszódjék: itt a nemesi világ külső formáinak a megtartásában az a lényeg, hogy a birtoklás látszata legyen meg, ha már valósága nincs is". Ebben az időben megszaporodnak azok a cikkek, amelyek a „középosztály", köznemesség megmentéséért emeltek szót. Panaszkodnak a megyei sajtóban is: „...a középosztály bőre az, amit nem hétszer, hanem számtalanszor le lehet nyúzni...". Pusztul a középosztály, olvashatjuk más helyen. A kiút csak abban van, „ha törekszik gazdaságát a haladó kor igényeinek megfelelően berendezni és az üzemet modern szellemben vezetni". Szinte kísértetiesen hangzik itt Pulszky Ferenc évtizedekkel korábban leírt jóslata: „A polgárság gyarapszik vagyonban, mert az ipar és kereskedés mindinkább fejlődik, melylyel pedig a gentry nem foglalkozik. Érezni kezdjük mindnyájan, hogy a jövő nem a földművelésé, hanem az iparé, nem a kastélyé, hanem a gyáré". Ezért is hat anakronisztikusnak a szerző, aki a köznemesség „nyugalmát" energiagyűjtő időszaknak tekinti, amely után aztán teljes erővel részt vesz a „döntő végküzdelemben", s átalakítja a maga képére a közéletet. Inkább annak van igaza, aki keserű eszmefuttatás után méla rezignációval jegyezte meg: „A gentry érzelem, fogalom is, de nem actio". 17 Az áttekintés után néhány gondolatot még meg kell említenünk. A kutatási feladatok sokrétűségére utaltunk tárgyalás közben, sok esetben kimondva, többször érzékeltetve azt. Végső soron Nógrád megyében a politikai élet irányításában, a társadalmi küzdelmekben a köznemességnek elsődleges szerepe volt, talán még hangsúlyozottabban, mint az ország más megyéiben. Ipari tevékenység csak a múlt század utolsó évtizedeiben kezd erőteljesen kialakulni, addig egy-két manufaktúra és néhány, jelentőségében egyre csökkenő céh jelzi az ipari burzsoázia meglétét, illetve fejlődését. Számottevő erejük nem volt, éppúgy, mint az alig jelenlevő polgárságnak. A megyében igazi várost nem találunk, a század második felében Losonc az elsősorban, ahol a polgári életmód, gondolkodás érzékelhetővé válik majd, de még így sem tudja megközelíteni a 327
