Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Múzeumaink életéből - Horváth István. A húszéves Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum feladatai napjainkban

Horváth István A húszéves Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum feladatai napjainkban Azok a településkeretek, amelyek Salgótarjánt részben még ma is jellemzik, történetileg a XIX. század közepén alakultak ki. A névtelen kis jobbágyfalu a szén jelenléte miatt került a meggazdagodást életprogramként és gátlástalanul hirdető kapitalizmus érdeklődésének középpontjába. Ügy tűnt, hogy e program megvalósítására a Medves-fennsík vidékén, a Karancs-hegység lábainál igen jó lehetőség kínálkozott. Az akkori viszonyok szerint értékes fűtőanyag kitermelése nem igényelt — a várható haszon miatt a gründoló kapitalista nem is végzett — nagy tőkebefektetéseket. Minimális anyagi ráfordítás maximális haszon, ez a szabadkapitalista viszonyok között megjelenő tőkésprofit elve, itt a gyakorlatban, és kezdetben akadály nélkül valósult meg. Nem jelentett gondot a munkaerő sem. A dualista berendezkedésű Osztrák— Magyar Monarchia, az érdekeivel megegyező kapitalista törekvéseknek szabad utat nyitott. Ez a lehetőség elsősorban a nemzetiségi vidékekről — a birodalom északi, déli, nyugati területeiről — folyamatosan biztosította a szükséges mértékben a szakmunkást, a segédmunkást. Az itt élő uradalmakon dolgozó parasztság, az ide települő, a bányában dolgozó-termelő külföldi munkások létükkel — munkájukkal és verejtékükkel — körvonalazták a település új kontúrjait. A folyamat a bányászkodás fejlődése mellett a vas-, az üvegipar meghonosodásával lépett újabb stádiumába. Ez az az időszak, amelyben polgárjogot nyert, és egyre inkább meghonosodott az elkülönültség, amelynek gyakorlati formáit a termelési területenként hivatalosan elkülönítve, féltve őrzött kolóniák igen egyszerű, kevés dimenziójú világa testesítette meg. Ez az időszak amikor a kocsmai verekedésekben — mint cseppben a tenger — nemcsak egy-egy ember vélt, vagy valóságos konfliktusa keresett megnyugvást, hanem megjelent az: egész monarchia nemzetiségieket, népeket elnyomó politikájának konkrét eredménye: az itt dolgozó munkáscsopoTtok között szított nemzeti ellentét. Ezeket a körülményeket mesterségesen alakították ki a századforduló tájára. Az az uralkodó érdek, amely létrehozta, fontosnak tartotta fenntartását. Sőt más — termelési, gazdálkodási, szociális — folyamatokba ágyazva arra törekedett, hogy annak lényegét: az elkülönültséget tartósan biztosítsa. Az itt dolgozó munkás tudatosodási folyamata, öntudatra ébredése azért is volt különösen nehéz, mert a nemzeti-nyelvi korlátok egyben a társadalmi munkamegosztás helyi viszonyaival forrtak össze úgy, hogy sokáig nem ez 293