Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága

szédos megyékben már pusztít a kolera, elrendelik Nógrád megye teljes elzárását. A megye határaira a járásbeli főbírák kötelesek szigorú őrséget állítani, akik minden bejövetelt, behozatalt megakadályoznak. Az őrségnek fizetést biztosítanak. A megye határához legközelebb eső seborvosok kötelesek a határon szolgálatot teljesíteni. Nem tarthatók országos vásárnuA heti vásárokon az úti levelek felmutatandók, melyekre minden ellenőrzéskor a „visa" rávezetendő. Külön szabályozzák, hol, ki adhatja ki a ,,passus"-okat. Tilos minden csoportosulás a megyében (a szentkúti búcsú is) ! Az epekórsággal kapcsolatos tudnivalókat Bérczy főorvos dolgozta ki, melynek a köznép körében való elterjesztése a járásbeli főbírák feladata. Utasítja a megye a gyógyszerészeket a szükséges gyógyszerek beszerzésére. 51. Hiányoztak azonban a vizsgálatok menetére vonatkozó egységes szabályok; ezt maguk a vizsgálattal megbízott orvosok is érezték. Ezért próbálták összefoglalni tapasztalataikat, hogy ezzel mintegy ,,vezérfonal"-at adjanak az utódok kezébe a gyógyszertár-vizsgálatokhoz. Néhány gondolat ilyen összefoglaló jellegű munkákról: Torkos Jusztus János pozsonyi főorvos 1754-ben kiadott „Taxa Posoniensis"-ében négy nyelven felsorolta a használatos gyógyanyagokat, azok árait, a gyűjtésükre, beszerzésükre, eltartásukra, kiszolgáltatásukra vonatkozó tudnivalókat. 1807-ben Kolozsváron Nyulas Ferenc, Erdély főorvosa adta ki — tapasztalatait felhasználva — a patikák vizsgálatára vonatkozó munkáját. „Az 1831-ben megindult Bugát Schedel-féle Orvosi Tár című folyóirat VII. kötetében találjuk Cserszky Antal, Bereg megye tiszti főorvosának és táblabírájának »Útmutatás« című munkáját a patikavizsgálatokról." Emeli a munka értékét az, hogy rövid történeti áttekintést is ad a századok folyamán megismert, a patikákra vonatkozó rendelkezésekről ; néhány általános szabály után olvasható a munka fő része : a részletes vizsgálat ismertetése három szakaszban: a „Személyzetről", „Magáról a tárról" és a „Gyógyszerekről". 1833-ban jelent meg Pekarik András „Examen" című munkája, melynek egyik fejezete a gyógyszertárakat vizsgáló orvosok számára felsorolja a jegyzőkönyvbe felveendő kérdéseket. Az 1840-es évekből származó gyógyszertárvizsgálati jegyzőkönyveket Halmai János professzor gyűjtötte össze — olvashatjuk Zboray Bertalan: Az egészségügyi igazgatás és a gyógyszertárak ellenőrzése Magyarországon című írásában. Megjelent: História Phamacentica — Communicationes de história artis medicináé —, Budapest, 1977. 69—83. old. 52. Nm Kgy Jkv 502/1807. sz., 85/1808. sz., 317/1808. sz., Nm Kgy Jkv 89/1811. sz., 132/1812. sz. 1811-ben sem a szécsényi patikus, sem a losonci „Magyar Király" gyógyszertár tulajdonosa nem tartotta az előírt árukat, és utóbbinál még sok más szabálytalanságot is talált a főorvos. 1812-ben már sem árdrágítást, sem rendetlenséget nem tapasztalt a losonci „Magyar Király"-ban. A losonci 2. patikában, a „Fekete Sas"-ban I811t-ben nemcsak rendetlenséget talált az ellenőrzés, hanem olyan hibákat is, amelyekből könnyen életveszély származhatott volna. Ezért elrendelték, hogy a járási főszolgabíró azonnal zárassa be, s mindaddig zárva tartandó, míg a hiányosságokat a tulajdonos meg nem szünteti. 1812-ben még nagyobb volt a rendetlenség, mint az előző évi vizsgálat alkalmával. Szakmáját értő legénye nem volt, mérgeknek gondját nem viselte, stb. Elrendelték, hogy patikáját — ha ezen hiányosságokat megszünteti — a járási főszolgabírónak jelenlétében az orvosoknak kell megvizsgálni, s csak azok engedélye után nyithatja ki ismét. 1811-ben a balassagyarmati patikust nemcsak a szabott árak pontos betartására utasította az ellenőrzés, hanem arra is, hogy a kártyáról mondjon le, tartózkodjék állandóan a patikában, egyébként patikáját el fogja veszíteni. Érdemben nem sok változást talált 1812-ben Bérczy főorvos 1811-hez viszonyítva, sőt büntetés terhe mellett utasíttatott a mérgek méréséhez szükséges eszközök beszerzésére. Nm Kgy Jkv 734/1830. sz„ 822/1838. sz. 289