Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága

óhajtja, hogy megmaradjon e kincs; tűz, fegyver kímélje! S emlékezzenek az alapító nevére mindig nagy tisztelettel: Emellyetek hív szivetekben Érdemi Oszlopokat nevének. Több nemes vármegye táblabírájának, „Nemes Varbóki idősb. Plachy János Urnák" sirhantja felett zeng „Kesergő versek"-et. Dicsőíti az elhunytat, az életet, a természetet, amelyet itthagyott barátja, ki iránt nagy tisztelet és vonzódás élt benne, ki a tudományok, művészetek művelője volt. Elvesztem, kivel olly gyakran mulattam, örömmel Pindusnak halmán, s gyakran bejártam Olimpust. Ifjú özvegye, három árvája, rokonai, barátai siratják, s a nép, a nemesség „Kiknek jussaikat védted, most hamvadat áldják-" Barátja elhunyta kapcsán saját sorsa felett is mereng. Hát nékem meddig fog még kedvezni az óra, Melly por testünkből jobb részünk szokta ki hívni? Meddig látom még, gyönyörű Nap, tiszta világod? S te kies szellő, még meddig lengedezel rám?" A Reménységtől várja fájdalma enyhülését; a Hit legyen bölcs vezetője. — kéri, s azt is, hogy ha majd ő is meghal, találkozzanak! S hol Te Barátom, már bú nélkül nyugszol örökre, Majd egymást ismét, mint itt, nyájasan öleljük. Л versekből, az idézett sorokból kiolvasható a szerző állásfoglalása, Széchenyi Ferenccel szemben érzett tisztelete, a kultúra, tudomány iránti megbecsülése, természetszeretete, a barátság szép és tiszta érzése. Műfajában, mondanivalójában egészen más jellegű A három aranygyűrű című, 14. századi verses rege. Hatvankilenc négysoros, fél rímben íródott versszakban a szép Klári szomorú történetét mondja el. Férje, Fernand elment a háborúba. Kisfiával és szüleivel él együtt nagy szomorúságban. Férjét rajongva, szerelemmel szereti, várja vissza, természetes tehát, hogy a csábító lovagot elutasítja. Nemes Lovag! jobb ha testünk Hideg s nehéz föld nyomja, Mint sem itt fenn bűnös lelkünk Egy vétek is mocskolja. Ezután a lovag a három aranygyűrűt, mit férjétől kapott Klári, próbálja kölcsönkérni. Tudja, hogy Fernand „hitetlennek" tartaná feleségét, ha ezek a gyűrűk valaha elhagynák a kezét. Költsön adjam? Ó barátom! Soha azok míg élek, Ujamról jó szántamból Soha le nem menendnek. A lovag haragjában bosszút forral Klári ellen. Az aranymívessel ugyanolyan gyűrűket csináltat, melyeket megmutat Fernandnak, aki a bajkeverőt párbajban megöli, majd fájdalmában, féltékenységében halálba kergeti Klárit is, 284