Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága
lek gyógyszertárból 238 szegény adófizető, 6 marha, 2 ló, 4 sertés számára kiadott Bánőczy Sámuel gyógyszerész 94 ft 07 xr értékű gyógyszert. 1837. nov. 2—1838. okt. 31-ig ugyanonnan 379 személy, 1 sertés, 19 marha számára kiadtak 293 ft 52 xr értékű gyógyszert. 1836. nov. 3—1837. okt. 31-ig a balassagyarmati Magyar Korona gyógyszertárból 427 szegény adófizető, 19 marha, 3 rühös ló számára kiadott Feistl József gyógyszerész 371 ft 6 xr. értékű gyógyszert. Még megdöbbentőbb a kép, ha a rabok részére kiszolgáltatott gyógyszerekre vonatkozó kimutatásból nézünk meg néhány adatot: — 1835. nov. 5—1836. okt. 26-ig a balassagyarmati Szent Lélek gyógyszertárból 424 rab részére kiadtak 102 ft 39 xr értékű gyógyszert. — 1836. nov. 2—1837. okt. 31-ig a balassagyarmati Magyar Korona gyógyszertárból 1125 rab részére kiadtak 368 ft 18 1/4 xr értékű gyógyszert. — 1837. nov. 3—1838. okt. 28-ig a balassagyarmati Szent Lélek gyógyszertárból 1031 rab részére kiadtak 263 ft 14 3/4 xr értékű gyógyszert. (Csak a ft-kat alapul véve, ez személyenként: 1835—36-ban 0,24 ft-t, 1836—37-ben 0,32 ft-t, 1837—38-ban 0,25 ft-t jelent.) Tartalmazza még ez a kimutatás — a rabok neve mellett — a be« tegség megnevezését és a kiszolgáltatott gyógyszer nevét. A raboknak a leggyakrabban adott gyógyszerek: porok, labdacsok, teák, tapasz, hashajtó, lágyító por, keserű orvosság, cseppek, „hántató" porok, bevenni való orvossá®, keserű víz, mákonyos por, „hántató" ital, különböző kenőcsök stb. 5 ^ Szervesen egészítik ki ezt a képet a megye börtönéről, a börtönviszonyokról szóló dokumentumok. — A rabok tömeges megbetegedéséről, a tipikus börtönbetegségekről már más vonatkozásban is történt említés. A skorbut különösen súlyos és gyakori betegség volt a rabok között. Höppner Vencel seborvos több alkalommal tett említést jelentéseiben a börtönben uralkodó zsúfoltságról, embertelen körülményekről, főzőedények hiányáról, stb. Holott „a. megyei börtön — a reformkori Nógrádnak a megyeházamellett leghatalmasabb építészeti alkotása — mint megfélemlítő tényező, a megyeházával együtt mintegy szimbóluma volt a kiváltságos osztály hatalmának. »Falai között« 1831-től 1840-ig, tehát 10 év alatt összesen 2690 volt a rabok száma." így nem volt csoda a zsúfoltság, az embertelen körülmények. A megyében, Bérczy főorvos ideje alatt, előforduló járványos betegségek között már említettük a „petécses forró nyavalyát", mely 1839 januárjában a rabok között is felütötte fejét. Ekkor jelentette a főorvos a vármegyének, hogy a 19 új beteg állapotát kielégítőnek találta. A többi beteg két kórházzá átalakított börtönrészben volt elkülönítve, ahonnan a ragály ki nem törhetett. Védve volt tehát mind a többi rab, mind a vármegye közönsége. 54 A bábák szerepével, személyével is rendszeresen kellett a megyei főorvosnak foglalkoznia. Az 1814. november 14-i megyei közgyűlésen végzés született arról, hogy szükség szerint az arra alkalmasabb bábákat is tanít281
