Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága
ár 2-án az előző évben születettek névsorát megküldeni az illető esperesnek, az pedig a járásbeli főszolgabírónak, akitől a megyei főorvos megkaphatja azt és így nyilván tudják tartani, melyik gyermeket oltották be és melyiket nem. Bérczy főorvos külön is kérte a superintendentiákat, hogy az újszülöttek lajstromát küldjék meg a megyének. (Az 1830-as években vált általánossá a kérés teljesítése). 43 Azt a közgyűlési végzést, mely szerint „mindazon személyek, akik a himlőtől szabadon maradtak, a tehénhimlővel magokat be nem oltatták, a házasság által öszve ne adattassanak..." még az esztergomi érsek és a rozsnyói püspök is helyteleníti, mondván, hogy a himlőoltás elmulasztása a házasságkötésnek akadálya nem lehet. 44 A himlőoltáshoz szükséges oltóanyag, a „jóféle himlőmatéria" biztosítása fontos feladat volt a himlő elleni védekezés, megelőzés során, amelynek előállítása nemcsak központilag, hanem a megyén belül is történt. Kézbentartása szintén a megyei főorvos feladata volt. 45 A himlő mellett jelentős betegség volt a megyében a bujakór vagy venusz nyavalya. Bérczy főorvos 1805-beni Lóczon mindössze néhány ház lakóit találta tisztának. Orvosok, kuruzslók gyógyítottak, sőt a betegek önmaguk is gyógyították magukat „gálitzkőből s hájból készített zsírral." Bérczy javasolta az alispánnak a fertőzés megállítására, hogy a betegeket kuion kell választani, kezelni. A szegényeket „a Cassa domestica támogassa... a Helytartótanács 1770, 1788 és 1789-ben. ilyen környülállások iránt jött intimatum szerint." A vizsgálat, az ellenőrzés folyamatos legyen, nehogy esetleg valaki, aki most a vizsgálatból kimaradt, a későbbiekben fertőzhessen. Az 1805-ben kiemelt betegek (17 majd 23 lett) gyógyítására kórház, „ispitály"-forma ház felállítását javasolta, amelyet a vármegye el is fogadott. 21 beteg teljesen meggyógyult. De a lakosságot továbbra is szigorúan ellenőrizték. Néhány hónap alatt megszűnt a kór Ludányban és Szécsényhalásziban is. A főorvos jelentéseiben részletesen foglalkozott a betegség eredetével, okával, jellemző sajátságaival, gyógyításának módjával. 1814-ben ütötte lel ismét a fejét ez a betegség Ludányban, Szécsényhalásziban, Hugyagon. A már bevált gyógykezelés most is eredményes volt. A betegség 1824-es ismételt fellépése alkalmával hozott közgyűlési végzés kimondta, hogy a Helytartótanács rendelje el a katonaság gyakori ellenőrzését a főhadi-kormányszék részéről. Az 1826-os helytartótanácsi rendelet (a venusz nyavalya újbóli fellobbanása miatt) kimondta, hogy mivel a betegség a büntetlenül kóborló beteg, szabad személyektől származik, ezek a személyek „szabad mozgásukban gátoltassanak, ellenőrzés alatt tartassanak, ... orvosi kezelés alá kerüljenek s kigyógyulásuk után eredeti helyükre visszakísértessenek-" A 19. század első felének későbbi éveiből a betegség szórványos előfordulásáról tudósítottak a főorvosi jelentések. 4 ^ Bérczy főorvos midőn 1835-ben „bizonyság-levéP'-ért a vármegyéhez fordult, maga is említette tevékenységei között, s a dokumentumok sora is mutatja, milyen súlyos gond volt a megye orvosai, a főorvos részére a járványos rothasztó nyavalya vagy járványos hideglelés vagy ragadós hagymáz. (Mint orvosíró is foglalkozott e betegséggel). 1806-ban az austerlitzi csata után a visszavonuló katonák hozták be a megyébe a betegséget. Különösen súlyos volt ia helyzet Nagyorosziban, ahol egy-egy parasztházban kezdetben 2—3 fő is meghalt. A 12 legveszélyeztetettebb házat bezáratta, a betegeket külön — megfigyelés alá helyezve — gyógykezelte a főorvos. Ennek lett az eredménye az, hogy a járvány tovább nem terjedt. 278
