Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtója a XIX. században

ÜOVATOK Az eddig leírtakból is kiderült, hogy a megyei sajtó rovatai semmiben sem különböztek a fővárosi, vagy más vidéki sajtótermékektől. A tipográfia is csaknem végig azonos volt; 3 hasábos tördelés, a vonal alatt a tárca, a következő oldalon kisebb eszmefuttatások, vidéki, fővárosi levelek, majd a helyi és esetleg országos vonatkozású hírek olvashatók. Néhány apróbb rovat következik, majd az egyre nagyobb helyet elfoglaló hirdetések zárják le az utolsó oldalt. A vezércikkek általában névtelenek, tehát a lap felelős munkatársai írták. Témái rendszerint valamilyen aktuális esemény apropóján alapszanak, bombasztikus stílusban megfogalmazva. Igyekeztek az országos politikához kapcsolni mondanivalójukat, de csak ritkán tudtak elvonatkoztatni kicsinyes helyi gondjaiktól. A tárcarovatban verseket, elbeszéléseket találunk, később egyre gyakoriabbak lesznek a külföldi prózaátvételek, amelyek rendszerint ugyanolyan színvonaltalanok, mint a helyi szerzők művei. Általában folytatásosak, néha több hónapig is elhúzódnak. Nagyon ritka az olyan eset, amiért Gyulai Pál is síkra szállt, vagyis a tudomány, a művészet legfrissebb eseményei, ismeretei kapnak helyet benne. A híreket több forrásból szerezték. A megyei híreket a lassan kiépülő tudósítói hálózat biztosította. Kezdetben bárkik lehettek a lap olvasói közül, majd a kilencvenes években válik nyilvánvalóbbá a tudósítói hálózat szükségessége. Először a Nógrádi Lapok és Honti Híradó-nak küldtek rendszeresen híreket minden jelentősebb megyei településről, és Hont megyéből. Anyagiakkal nem honorálták őket, legfeljebb tiszteletpéldányokat kaptak. Később a Nógrád—Honti Ellenzék is kiépítette a maga tudósítói hálózatát Losoncon, Szécsényben, Salgótarjánban és Ipolyságon. Ennek az újságnak 1897-ben már Budapesten is rendes tudósítója volt, aki alkalmanként táviratban is küldött információkat. Ez azonban kivétel volt. A fővárosi híreket elsősorban az ún. kőnyomatosoktól szerezték be. Ez olyan hírlapszolgálat volt, amelynek során az egyes friss híreket gyorsan lenyomatták, megírva nyers fogalmazásban és ezeket eljuttatták a fővárosi és vidéki lapokhoz, ahol azt átírva, átformálva leközölték. Jelentősebbek voltak: a Bécsben kiadott Politische Correspondenz; a Budapester Correspondenz, az Országgyűlési Értesítő, és a Magyar Értesítő. A harmadik hírszerzési forráslehetőség az ollózás. Igen gyakori eset más újságból átvenni a híranyagot és azt — az első közlésre való hivatkozás nélkül — újra kinyomatni. Ez mindennapos jelenség volt a megyei sajtóban is. A közgazdasági rovatok gyenge színvonalúak, azt a jelentőségüket nem érik el, mint a fővárosi sajtóban. Rendszerint helyi piaci híreket, takarékpénztári adatokat tartalmaznak, nagyritkán az országos tőzsdehírek is belekerülnek. Kedvelt rovata a megyei sajtónak a Nyílt tér. Párbajok, becsületbeli ügyek tisztázása, vádaskodások, önreklámok és számtalan más hír található itt. A megjegyezés szerint az ott közöltekért a szerkesztő nem vállal felelősséget. Ebből rendkívül parázs vita robbant ki a Losonc és Vidéke szerkesztője és a lapfenntartó társaság között, ami egyik oka is volt Kishalmy távozásának. A hirdetések is egyre nagyobb szerepet játszanak a megyei lapokban. Kezdetben csak az utolsó oldal harmadát foglalták el, a századfordulóra esetenként már oldalakat tettek ki. Az áruk is borsos volt. A Nógrád—Honti Ellenzék-ben egy egész oldalas egyszeri hirdetés 12 frt-ba került, míg a lap éves előfizetési ára 5 frt volt.25 253