Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

Kíséretéből a következők nevei maradtak fenn: dr. hámori Bíró Pál kormányfőtanácsos, a vállalat elnöke, országgyűlési képviselő; Zorkíczy Samu kormányfőtanácsos, műszaki vezérigazgató; dr. Benisch Arthur, miniszteri tanácsos; Tabódy Tibor és dr. Görgey István országgyűlési képviselők; Pályi Pál főispán; dr. Baross József alispán; dr. Förster Kálmán polgármester, Róth Flóris bányaügyi főtanácsos; Faragó Béla kormányfőtanácsos, ózdi gyárigazgató; Szenté László palackgyári igazgató, Bortnyák István bányaigazgató és Veress Zoltán főszolgabíró. A minisztert Zoríkóczy Samu, a vállalat műszaki vezérigazgatója köszöntötte. Beszédében mindenekelőtt a vállalat érdemeit hangsúlyozta, és külön kiemelendőnek tartotta, hogy a vállalat nemcsak ipari termelőmunkáját tartja mindenkor a legmodernebb színvonalon, hanem a munkásság szociális és kulturális gondozását is elsőrendű feladatának ismeri. Válaszában a miniszter örömének adott kifejezést, mert Salgótarjánban ismét bizonyítva látta, hogy a nagyipar mindenkor meg tudja hozni az áldozatot a munkásság értelmi színvonalának emelésére. A délszaki növényékkel feldíszített tornateremben először Traum Péter plébános imát, majd Szabó Dezső református és Csengődy Laios evangélikus lelkész beszédet mondott. Mindhárman megáldották az új iskolát. Dr. hámori Bíró Pál néhány gondolatát is fel kell idéznünk, elsősorban a szemlélete miatt. Ö mint a vállalat elnöke ,.bele szerette volna kiáltani a magyar társadalomba, hogy az iskolaépítés nem luxus, hanem a legproduktívebb befektetés". Ma, amikor ennyit beszélnek a demokráciáról és a munkásságot annyiszor félrevezetik ennek jelszava alatt, szeretné megkérdezni a megjelent munkástársaitól, van-e demokratikusabb cél, mint az ifjúságot egy boldogabb életre nevelni? A „lélekemelő" ünnepélyt az acélgyári dalárda és zenekar műsora zárta, melynek első száma „Magyar Hiszekegy", befejező pedig a Himnusz volt.'*2 A továbbiakban az új iskolaépület rövid leírását adjuk, majd — korántsem a teljesség igényével — ismertetünk néhány tantermi, szertári felszerelést, gyűjteményt. Az új iskola épületcsoportjának homlokzathossza 74 m, teljes magassága a toronnyal 27 m. Kereken 1931 négyzetméternyi területen állt. Az épület alapja vasbeton, falai az emeletig kohósalaktéglából, onnan pedig égetett téglából készültek. A tetőzet a vállalat borsodnádasdi lemezgyárában készült „Reform" tetőfedő lemezzel volt borítva. A főépület az alábbi fontosabb helyiségeket foglalta magában: 10 tanterem, 1 rajzterem, 2 slöjd- (kézimunka) terem, 1 fürdő, 2 cserkész- és 2 leventeotthon, igazgatói iroda, tanácsterem, 2 szolgalakás és 3 szertárhelyiség. A csatlakozó tornatermi épületben egy előcsarnok, egy öltöző 6 fajanszmosdóval, erkély tűzbiztos vetítőfülkével és 2 szertár volt található. A tantermek átlagos méretei: hosszúság 10 m, szélesség 6 m, magasság 4,5 m. A 260 légköbméter űrtartalmú tantermek maximálisan 54 tanulóra voltak tervezve. A termek padlóját mindenütt linóleumból készítették. Minden tanterem bútorzata azonos volt: 27—27 db A—

I. jelű öntöttvas-állványú fapad, billenő ülőlappal, dobogó, kétrészes lehúzható tábla, tanítói asztal két székkel és szekrény. A fürdő a főépület alagsorának közepén helyezkedett el, medencéje és falai 2 m magasságig fehér fajanszcsempével voltak burkolva. A vizet 18 db zuhany szolgáltatta automatikus melegvíz-szabályzó csapokkal. Az egész 124