Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

A XX. sz. elején Salgótarján vezetőit ismét foglalkoztatta a vasút kérdése, és felelevenítették 1922-ben, a korábban feledésbe merült Salgótarjánt Szécsénnyel összekötő vasútvonal tervét. Az elgondolás ekkor sem bizonyult életképesnek. Ez a MÁV Igazgatóság állásfoglalásából is kitűnik, amikor ők a vasút helyett az előretörő autóközlekedést kívánták a közforgalom lebonyolítására beállítani. 18

0 Salgótarján város polgármestere 1922. november 27-én a ker. miniszterhez előterjesztést nyújtott be a Salgótarján—Szécsény közötti vasútvonal tárgyában. A vasutat államköltségen, szerették volna kiépíteni. A nyomvonal a várostól ÉNy-felé kanyarodott volna el, Kishartyán—Sóshartyán—Karancsság— Szalmatercsi—Piliny—Endreíalva—Dolány községek határának érintésével Szécsényig. Nem felesleges az indoklásból a vasútvonal célját is áttekinteni. Ugyanis a terv lényeges pontja volt az a gondolat, hogy a Hatvan— Fülek közötti fővonal és a Nógrád vármegyei HÉV B.-Gyarmat—Losonc vasúti szakasza között egy „transzverzális összeköttetési" létesítése. Ez a vasútvonal lett volna hivatva arra, hogy az említett vonalak közt a közvetlen vasúti öszszeköUetést megteremtse. A terv, a korábban tervezett vasútvonalak valamelyikének irányát követte volna, s így azok jövedelmezőségi vizsgálatait, itt fel lehetne használni. De miért volt irreális; ez a terv? Mint ismeretes, a vidék mezőgazdasága igen alacsony fokon állt, s ez a megépítendő vasútvonalnak megfelelő forgalmat nem tudott volna biztosítani, sőt a terület számottevő iparral sem rendelkezett. Egyetlen tényezőt lehet csak kiemelni, a Karancsság:—Sóshartyán térségében található széntelepet, valamint Dolány és Endrefalva községek tulajdonában levő kőbányákat. Azonban a felsorolt ásványkincs és a kőbányák feltárása még alig kezdődött meg. A vasút kiépülése még nem jelentené az intenzív termelési megindulását. Ugyanis a széntelepek egy része Etes, Karancsalja és Karaneskeszi határában fekszik és ezt a bányák villamos iparvasúttal szállítják el. A karancskeszi bánya szenét, a fellendülőben levő közúti szállítás, autófuvarral juttatja el Litke állomásra. Egyébként is létezett egy terv arra az esetre, ha a termelés emelkedni fog, iparvasutat építenek ki Salgótarjánba. A Sóshartyán térségében levő széntelepek is vékony településük miatt intenzív kitermelésre nem számíthattak. A személyforgalom kilátásai is igen gyengék voltak. A pálya 1—1 km-ére kb. 400 fő jöhetett számításba, így jelentékeny személyforgalom sem fejlődhet majd ki. Salgótarján polgármesterének nem volt reális alapja arra, hogy mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, hadászati szempontokra hivatkozva sürgesse az államháztartás terhére kiépítendő 28 km-es vasútvonalat. Annak ellenére, hogy a minisztérium is tudta, hogy ennek a vonalnak nincs életképessége, mégis csak pénzügyi okokra hivatkozva nem támogatta a vasútvonalat, mert „.. .a kellő haszon biztosítása hiányában" találta célszerűtlennek a vasutat.

181 Hogy a vasúti tervek irreálisak voltak, igazolja ezek után a MÁV Igazgatóság véleménye is 1926-ban, amikor ezen a területen az autóközlekedés bevezetését javasolta. Különösen Salgótarján—Szécsény—Balassagyarmat és Vác felé eső területeket, valamint Hatvan—Szirák—Balassagyarmat térségét szerették volna az autóközlekedésbe bevonni. Tervezetük szerint a következő útvonalak jöhetnek számításba: 1. Budapesti—Vác—Kassa, állami út Váctól önhalomig, Örhalom—Szécsény —iZagyvapálfalva között törvényhatósági út, Mátraverebély—Fülek—Salgótarján közötti tvh. út. 2. Sziráki járási III. sz. vicinális út Lőrincitől Zagyvaszátóig, Zagyvaszántó —Szarvasgede közötti tvh. út, Szarvasgede—Vanyairc közötti tvh. út és Balassagyarmat—Verség közötti tvh. út. 105