Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

kas bakkantsból. Bakkantsán kívül a többi öltözet je még jó karban vala. A kinézését és viseletét inkább úriasnak, mint parasztosnak mondhatni. Egy gömbölyű nyelű fokoson kívül Semmi más fegyvere nem vala. Személyes leírása a következő: test állása: középzömökös, szeme, szakálla és bajsza barna." Minden különösebb jogi ismeret' nélkül megállapítható, hogy e vallomás aligha lehetne bizonyító erejű egy tárgyaláson. Tomis maga is beismeri, hogy Krúdyt sohasem látta, s így az illető bárki lehet. Ruházatának leírása teljesen más, mint korábbi személyleírásaiban, egyéb jellegzetességei pedig még sok más ezer emberre ráillenek. Ügy látszik, a helyettes szolgabíró szeretett volna eredményt produkálni, ezért terjesztette fel ezt a bizonytalan vallomást. Komáromy főszolgabíró nem lehetett megelégedve a tényekkel, mert július 18-án utasította Kralt, feltétlenül hallgassa ki a hugyagi molnárt, hátha az többet, és biztosat tud mondani a csavargó kiléte felől, mert ő Krúdyt mindenáron el akarja fogni. Ahogyan írja: „Ezen szökött rabló kézrekerítése érdekemben fekszik." Alig egy hónap múlva, augusztus 19-én egy jómódú csecsei gazda, Dancs Pál írt panaszkodó levelet. Ebből a következők derülnek ki: Krúdy Kálmán és legényei raboltak a faluban. Voltak segítői is, ugyanis a helybeliek megmondták, kiket érdemes kifosztani („a faluban is vannak orgazdák, akik utasítást adnak nekik"). Kéri a sziráki járási szolgabírót, azonnal segítsen, mert még a házból is kihúzzák őket, „a parasztnál itt nincs huncutabb, csak nevet ha hallja, hogy rabolják a gazdagot". Ügy látszik, még sem voltak elég pontosak a hangulatjelentések, az alsóbb néposztály még nem tudott napirendre térni elvesztett jogai felett, s ha másként nem, hát így fizetett: a rablóknak mutatta meg melyik gazdagot érdemes kifosztani, s örömmel nézte azok károsodását. Dancs Pál levelére Barkóczi Pál azonnal, még aznap válaszolt a megyének. Jelentéséből megtudjuk, hogy a Krúdy-banda már korábban is rabolt a környéken. Tudomása van arról, hogy a parasztok együtt tartanak a rablókkal, éjszakánként együtt mulatnak velük. Addig nem látja bátorságosnak kimenni a helyszínre, míg Bory Pál pandúrokat nem rendel mellé, tekintve, hogy a rablók „felfegyvereztettek, ők pedig minden fegyver nélküliek". Nem véletlen hát, hogy a csendőröket mozgósították Krúdy elfogására. Velük együtt, mint már azt korábban írtuk, egy ideig a pandúrok is részt vettek az üldözésben. Egy fogalmazványban olvashatjuk, hogy a pandúrok Bornemissza István és Lajos vezetésével letették a hivatali esküt, s most már kérik Andreánszky urat, hogy a számukra szükséges fegyvert és lőszerszámot minél előbb biztosítsa. Ez annál is inkább szükséges, mert „az újabb tudósítások szerint Krúdy Kálmán, Gracza Antal, Laczay Károly és Dota György bandita vezérek külön 8—9 emberből álló csapatokat alkottak és a falukba nyílt requisitókat intéznek írásba, hogy a Hazáért szenvedők részére pénz, bor és kenyér mennyiséget küldjenek." Az 1850. szeptember 13-án íródott fogalmazvány alapján készült az ; levelezői tudósítás is, amit már idéztünk a pandúrok visszaállításánál. E cikkben jelzik, hogy ezek a betyárok „még most is egy bandában 7-en, 8-an, 24-en járnak fegyveresen", s a csendőrség nem képes őket elfogni, s talán majd a most felállított pandúrság segíteni fog. 190