Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818–1900)

járásombeli falvakban is toborzottam." Később, mint élelmezési biztos tevékenykedett. Lenkey tábornok századának Komáromba juttatásában neki is része volt. 1849. január 27-én a császári csapatok fedezete mellett Balassagyarmatra érkező br. Majthényi László elfogatja Horváth Elek alispánt és Prónay József főszolgabírót. 1849. január 31-én br. Majthényi László főispánná történt megbízatása után első alispánná Jankovich Lászlót, másodalispánná Veres Pált nevezi ki. „Engemet Prónay József helyettesítésével bízott meg. E minőségben nekem igen nehéz feladat volt kikerülni, hogy az ellenség élelmiszer- és fuvarszükségletének kiszolgáltatásához ne járuljunk. Ezen kerülgetést a császári biztos csakhamar észre ve vén kérdőre vont. Mint egykori patvarista és jurátus társam, megelégedett azon mentséggel, hogy járásom vezetése nagyon elfoglal és nyomban egy új központi szolgabírót állított. Ezzel én a biztos köréből kiszabadulván, rendes lakhelyemre, Csalárba, innen pedig nemsokára Gyöngyösre, az ottani főhadiszállásunkra mentem." A tavaszi hadjárat sikerei nyomán felszabadult megyékben sor kerü] a tisztikar újjászervezésére. Kossuth Heves és Nógrád megye kormánybiztosává Repetzky Ferencet nevezi ki; aki az 1841. április 21-én Losoncon megtartott megyei választmányi ülésen a régi tisztikart felfüggesztette, öt Gyöngyösről visszaküldte Balassagyarmatra. Kezdetben helyettesítő tisztviselőkkel dolgozott a vármegye. 1849. május 22-én hirdette ki az új tisztikart és a választmányi tagok névsorát. Első alispán (a fogságából visszatért) Prónay József, másodalispán Madách Pál lett. „Én előbb viselt szolgabírói hivatalomat kaptam vissza; de hivatalnokoskodásunk nem sokáig tartott." Mint szolgabíró, állásánál fogva népfelkelő kapitány volt. A szabadságharc bukása után csalári otthonába vonult vissza. Balassagyarmaton egy Breisach nevű osztrák vette kezébe a hatalmat. Viselt dolgaiért Komjáthy Anzelmet is beidézték. Először a már ismét alispán Jankovich László megmentette. Egy hónap múlva Horváth Albert csendbiztos ismét érte jött, hogy Balassagyarmatra vigye. Később Pálfalvára ment és annak környékén bujdosott. Csak akkor jött elő, amikor Jankovich alispán értesítette, hogy töröltette az üldözendők listájáról.'

11 А Веке Gábor házánál Szécsényben megismert borbélyi Várady Celestinát 1850. július 17-én vette feleségül. Esküvőjük Szécsényben volt. Felesége 1852. július 10-én halt meg gyermekszülésben. 1853-ban ismerte meg Baloghi Baloghy Antal rk. nemes és Trstyánszky Amália (rk. nemes) leányát, Bertát, aki 1831. december 13-án született. Esküvőjük 1854. május 2-án volt Pusztaberkiben.

12 Feleségét szécsényi otthonába vitte. Házasságukból 11 gyermek született: Béla 1855. február 27-én született Szécsényben. Meghalt 1857. december 27-én (keresztapja Szontágh Pál). Imre 1856. március 4-én született Szécsényben. Meghalt 1857. szeptember 25-én (keresztapja Madách Imre). Jenő 1858. február 2-án született Szécsényben. 1895. január 26-án halt meg Pesten. (A Kerepesi temetőben van eltemetve.) Mária-Erzsébet 1859. október 22-én született Szécsényben. Férjhez ment 1878. május 22-én farádi Veres Ernőhöz. 239