Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

a tettest, s csendőrkézre nem juttatta. „Valóságos nimbusz és becsülés környezte."

43 Ügy véljük, ezek a hagyományosan általános jellegű kitételek szinte minden betyártörténetre érvényesek, s minden bizonyítás nélkül is сзак úgy kell kezelnünk, mint a családi legendakör egy részét. Krúdy első „csínytevéseihez" felesleges a kommentár. Krúdy Gyula szerint Losonc felgyújtása is Krúdy Kálmán miatt történt. Amikor az orosz csapatok segítségül jöttek leverni a magyar szabadságharcot, a cári hadsereg Losoncot is útjába ejtette. Maga a fővezér, a cár rokona szállt meg a városi vendégfogadóban. Éppen ebédhez készülődtek, amikor harsány trombitaszó hallatszott, s a főtérre bevágtatott egy huszár, a háta mögött a nyeregben egy másik honvéddel. Az orosz tábornok az ablakhoz ment, mivel a lovas Görgey futárjának mondta magát. S ebben a pillanatban a hátsó katona lelőtte a cári csapatok fővezérét, majd a zűrzavarban villámgyorsan elvágtattak. Ezt bosszulták meg azzal, hogy porig égették a megye egyik legjelentősebb települését. ,,A legenda szerint Krúdy Kálmán volt a vakmerő lovas. Az pedig, aki mögötte a nyeregben ült, senki más, mint Volk Irma, a katonaleány, Krúdynak kedvese, aki őt mindenhová elkísérte. De lehet, hogy ez csak legenda" — fűzi hozzá az író. Az elbeszélés még így vázlatosan is megragadó, sőt még úgy is, hogy szinte mindenki ismeri a hiteles történetet: augusztus 1-én Grabbe tábornok egy 96 fős alakulatot küldött a városba. Repetzky Ferenc, a megye volt kormánybiztosa, ekkor a közelben tartózkodott gerilláival. Értesülvén a hírről, a várost megtámadta. Néhány orosz katonát és tisztet lelőtt, többet foglyul ejtett. Ezt követte aztán 9-én a város felgyújtása, teljes lerombolása. Másik, s tán még valóságmagot rejtő esete Pallavicini Roger gróffal esett meg. Azért kell alapjában hitelt adnunk neki, mert van néhány forrásunk, amelyek — leszámítva a túlzásokat — bizonyos fokig igaznak vehetők. Ezt az eseményt kicsit részletesebben nézzük meg. Lónyayné naplójában a bejegyzés 1861. január 6-án kelt. Ezen a napon látogatta meg őket Krúdy, aki azért jött, mert „önkéntes csapatot állít és Oláhországon keresztül Garibaldihoz akar csatlakozni", s Lónyay Józsefet akarta rábírni a csatlakozásra. Azonban be kellett érnie 200 Ft-tal. A két nő — anya és lánya — koránál fogva is másként látta Krúdyt. Lónayné szerint bár modortalan, mégis megnyerő, bátor tekintetű, észre és értelemre valló homloka volt, arckifejezésében nyoma sincs kegyetlenségnek. Leányának az tűnt fel, hogy amikor Krúdy a földesurakról, s kegyetlenségeikről beszélt, egészen kikelt magából s „a francia forradalom véres tetteit dicsőítette". Krúdy egy éjszakát töltött Lónyayéknál, s tréfás történetekkel, valamint kalandjaival szórakoztatta a társaságot. Mindezek közül legérdekesebb a III. Napóleonnál tett látogatása. Elbeszélése szerint megtudta, hogy a császár darura vágyik, ezért hát szerzett egyet, és egy tolmács kíséretében elutazott Párizsba. A császár örült az ajándéknak, s Krúdy teljes díszmagyarban részt vett a másnapi bálon, élénk feltűnést keltve. E képtelen mesével akarta elterelni a figyelmet valódi tetteiről. (A Pesti Napló már idézett cikke szerint is „előkelő megjelenésű férfiú" volt, aki sok mindent tudott a külföldi helyzetről, ami azért is különös, mondja a cikkíró, mert „a magyar nyelven kívül más nyelven nem értett".) 186