Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

heltetik". Valószínűleg meglátták, rajtakapták, amin±_az^jegyik lakásban motozott. Horváth Elek főszolgabíró 1845. január 22-én adta be jelentését az 1843. évi előterjesztésre. Ebből kiderül, hogy annak idején semmi kár nem esett, vagyis csak a kíváncsiság vitte oda a fiút. (Sőt mi még azt is gondolhatjuk, hogy a várnagy ellenségei vitték túlzásba az ügyet, találván valamit, amit Krúdy János számláját terhelhetné.) S még azt is bejelentette Horváth Elek, hogy „. . . nevezett Krúdy Kálmán időközben katonává lévén, ezen tárgyat megszüntethetőnek ítéli". A kör tehát tovább szűkült. Krúdy Kálmán 1843. novembere és 1845. január 22-e között ment katonának, több mint valószínű, hogy 1844-ben. Elképzelhető, hogy a legközelebb levő katonai hadfogadó irodánál jelentkezett. (A megye újoncokat két ezredbe állított, a 33-ik Bakonyi és a 32-ik volt Esterházy, majd Estei Ferdinánd főherceg nevét viselő gyalogezredbe.) Mi igazolódott hát eddig az elbeszélésekből, az irodalmi alkotásokká nemesedett családi legendákból? Krúdy Gyula valóban Nagyváradon tanult, Kálmán azonban nem. Kálmán magaviselete ellen jegyzőkönyvekben is emeltek kifogást, így elképzelhető, hogy kisebb csínyjei is akadtak, amelyekről nincs dokumentumunk. Katonának állása is igazolódott, de nem úgy, hogy büntetésből sorozták volna be. Ennek semmi nyoma nincs az iratokban, márpedig elképzelhetetlen, hogy ha egy juhászbojtár megverését éveken keresztül tárgyalják a megye legmagasabb fórumán, akkor egy leányszöktetési botrányról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről nem szólnak. Egy alapvető bizonyítékunk van, amely alapján a kényszer-besoroztatás gondolatát el kell vetnünk. Horváth Elek már idézett, 1845. évi előterjesztésében Kálmán büntetésére vonatkozóan megjegyzi: „Alázatosan és hivatalosan jelentem, hogy a gyanúval vádolt Krúdy Kálmán szülei által időközben katonának adatván . . ." Feltehető, hogy a szülők lépését az a szándék vezette, hogy a fékezhetetlen, sok bajt okozó ifjú számára a hadsereg lesz a leghatásosabb fegyelmező eszköz. De lehet, hogy magától Kálmántól sem volt idegen ez a gondolat. Iskolába nem járt, hivatali pályafutás nem várt rá. A birtok kicsi, abból neki nem jut, talán mégiscsak a hadsereg lesz a legjobb megoldás, ahol természete még az érvényesülést is elősegítheti. így választotta hát 1844-ben a katonai egyenruhát. De a nőhistóriának van reális alapja. Igaz, valamivel későbbről származik, s a tett elkövetése idején Krúdy már katona volt. Valószínű, hogy a család és az író is az esemény nem éppen megnyerő volta miatt kerített romantikus külsőt Kálmán „csínytevésének". Váratlanul, minden előzmény nélkül bukkan elő a fenyítő törvényszék lapjairól 1847. november 25-én Krúdy Kálmán neve: „Krúdy Kálmán által elkövetett erőszak tárgyában tanúvallomások következőleg hiteltettek meg". A meglehetősen hiányos, helyenként csonka jegyzőkönyvi bejegyzésekből az események az alábbiak szerint kerekednek ki: Krúdy Kálmánt Rády György leányának, Borbálának „megfertőzésével" vádolták. Az első tárgyaláson még két erőszak vádját emelték ellene, az egyiket a szelistyei molnár szolgálóján, Skoka Veronán követte el, a másikat Csernyik István leányán, Erzsébeten. Valószínű, hogy a Skoka Veronika elleni ügyet alaptalannak találták, mert később csak a két másik leány nevével találkozunk.- • • - Az első tárgyaláson a tanúk felismerték Krúdy Kálmánt, akit a helyszínen láttak. Az apa, Rády György elmondta, hogy korábbi vádját fenntartja, tehát a bűnesetnek néhány héttel korábban, a nyárvégi hetekben 174