Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)
diumot fia számára. 1837-ben a kassai konviktusba kéri fe lvenni a fiát, de az nem sikerült, a váci iskolába került Gyula. Ekkor (1838-ban) jutott oda a dolog, hogy a Krúdy család féltett kiváltságát, a Bibich-alapítványt igénybe vegyék. Az alapítványra vonatkozóan kiinduló forrásként a család egyik nem régen meghalt tagjának, Krúdy Pálnak visszaemlékezését használtuk fel. E szerint 1772-ben Arad megye első alispánja császári és királyi tanácsnok volt egy Krúdy Pál. Felesége Bibich (?) Magdolna egy bolgár vajdának volt a leánya. A hatalmas vagyonnal rendelkező asszony gyermek nélkül halt meg, s végrendeletében létrehozta az ún. Bibich-alapítványt. Ennek alapján a Krúdy család továbbtanuló gyermekei abban a konviktusban kapnak képzést, amelyet ő hozott létre. Ez az alapítvány 1849 után megszűnt, aztán egy idő múlva megváltozott formában újra életbe lépett. A családi legendának valóban voltak valódi részletei és írói művekbe illő tévedései. Noha erről az alapítványról még mindent nem tudtunk feltárni, az kétségtelen, hogy Arad megyének nem volt Krúdy nevű alispánja. A Krúdyak ekkor már (a XVIII. század végén) Nógrád megyében éltek. Volt viszont Arad megyében 1740-ben egy Bibich Jakab nevű alispán és királyi tanácsos. Az ő felesége révén jött létre ez az alapítvány. Igazolására hivatkozhatunk pl. Cséplő Péter művére, amelyből megtudjuk, hogy az első Ratio Educationis idején feloszlatták a tankerületi királyi konviktusokat és a kerületben levőket egy intézetbe egyesítették. így került a Bibichné-féle alapítvány Aradról Nagyváradra, és képezte a nagyváradi kerületi konviktus alapját, hiszen az összeg ekkor már (1802-ben) 254 742 forintot tett ki. Arad megye azonban továbbra is megmaradt az alapítvány felügyelőjének, és minden kéréssel ehhez a megyéhez kellett fordulni. Krúdy János is „Néhai Bibich Jakabtól való egyenes származásánál fogva ..." kéri Gyulát Arad megyébe ajánlani. Egy esztendő múltán kérvénye még tisztábbá teszi az alapítványt: „Krúdy János, minthogy a Bibich-alapítvány jótéteményeiben az alapító rendeleténél fogva idegenek csak akkor részesülhetnének, midőn az alapító utódjaiból senki nem találtatnék, aziránt intézkedés nemes Arad vármegyére lenne bízva, mint szinte az alapítótól származott Gyula fiát a megkívánt bizonyítékok előterjesztése mellett n. s. Arad megyének figyelmébe ajánltatni kéri!" 1839. december 9-én értesítették azután Krúdy Jánost, hogy Gyula fiát a nagyváradi nevelőintézetbe felvették. 21 ' Gyula nevével még két esetben, de teljesen ellentétes körülmények között találkozunk. 1846-ban ugyanazon a közgyűlésen, ahol apja kibukott, őt magát tiszteletbeli aljegyzővé választották, tehát megindult a hivatali érvényesülés útján. 1848-ban azonban nem éppen tiszteletreméltó beosztáshoz illően viselkedett. A forradalmi napok lendülete, sodró áradata Kovácsiban is éreztette hatását. Krúdy Gyula Horváth Dénes két fiával együtt botrányosan viselkedett: ,,. . . a megyei választmány által felállított rendőrségi bizottmányból csúfot űzött, éjjelizene kíséretében a faluban zajt ütve a kalodát összezúzták, s azt Krúdy Pál úr, mint bizottmányi tag háza elébe vitték ..." A panaszt Vitális István esküdt vizsgálta ki és jelentéséből kiderül, hogy a fiúk a kalodát megcsináltatták, de tekintve, hogy a rendőrségi szabályok ellen vétettek, s „az illető rendőrségi bizottmányi tag irányába illedelmetlenséget követtek el", ezért felszólították őket, hogy a jövőben tisztességtudóbb viselkedésük legyen. Számunkra az 172
