Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez
nyászat kialakulása, és a királyi vármegye területének a Hon t-Pázmán nemzetség adománybirtokaihoz való kiigazítása siettette. így azután a határőrszerepet is a honti várkatonaság vette át, akiket még 1218-ban is a Kálmán király uralkodása idején [1095—1116] épült Zólyom vára őrzésére és földjeinek művelésére rendeltek ki, ami azt bizonyítja, hogy a zólyomi királyi uradalom területén ekkor még nem alakult ki a megyeszervezet. 82 Hasonló helyzet csíráját rejtette magában az a tény, hogy a XII. század folyamán a Felső-Rima-völgy a kalocsai érsekek birtokába került. Ezek uradalmából jött létre Rima vármegye, a későbbi Kishont területe, amely azonban nem foglalta magába az egykori Medves vidéki gyepüket. A Medves vidéke továbbra is bolondóci várföld maradt, de elvesztette határőrjellegét, és így várjobbágyai a XIII. század második felében már fokozatosan a királyi szerviensek sorába kerülnek, a várnép pedig az akkor kialakuló jobbágyságba olvad be. A XIV. század folyamán pedig az egykori várispánság terület is megszűnik, és Nógrád, Gömör és Heves vármegyék részeivé válik. 83 Helyben maradt azonban a lakosság. Űgy-ahogy átvészelte a tatárjárást, majd a török uralmat, és kialakult az a mai helyzet — aminek községenkénti és általános alakulását ILA Bálint részletesen vázolta —, hogy mintegy 28 falu és erdei település XIII. századi bolondóci ispánsághoz való tartozását és az azokból és azokba irányuló népi terjeszkedést körvonalazni tudjuk. Ez a terület kelet felől a Hangony völgyi barkókkal, és észak felé a gömör—kishonti barkó falvakkal érintkezik. A települések nevei (a hazánk mai területére esők nevei dőlt betűvel szedve) a következők: Ajnácskő, Almágy, Bakóháza, másképp Mátéháza, Bataháza, Baratony, Bartalyosbást, Belezsér, Bikmeg, Cered, Dobfenék, Dobszeg, Egyházasbást, Eperjes, Hidegkút, Kabalaszó, Kökényes, Öbást, Péterfalva, Pogony, Répás, Róna, Sáros, Sőreg, Tajti, Tótújfalu, Utas, Vecseklő, Zabar. — Maguk a neveik is elárulják különböző korokból eredő benépesülésüket. 84 A bolondóci várispánság egykori települései tekintetéből sem teljes ez a felsorolás. ILA Bálint is tudatában volt ennek és az ún. „palócok földje" egykori kiterjedésére és népei eredetére nézve — [a kiemelések tőlem] — ezt írta : ,,A legújabb kori irodalom már hajlandó feltételezni a palócság kabar eredetét. Biztos ítéletet e tárgyban nem mondhatunk; ehhez szükséges volna még Heves és Nógrád megyék település- és népesedéstörténetének részletes vizsgálata, sőt a felmerülő genealógiai vonatkozások kiderítése és a birtoklástörténet tüzetes ismerete is. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a hevesi, nógrádi és gömöri palócság egymással rokon, azonos törzsi eredetű és a kabarság leszármazottja, amely területeit a XII. századig foglalta el. Feltehető, hogy falvaik jó része mind Nógrádban, mind Gömörben a legkorábbi időkben a bolondóci várhoz tartozott. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy egy tömegben telepítették őket Nógrádban, azután innét a Gortva-völgybe." K ' A fenti megállapítások és feltételezések vitatható — és e tekintetben önálló tanulmányt igénylő — részeivel szemben egyelőre a következőket jegyzem meg: 1. Semmi bizonyítékunk sincs arra nézve, hogy Hevesben, Nógrádban és Gömörben, ezeken a kora középkorban rendkívül vegyes lakosságú te94
