Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében

gatóság, melynek gyökerei a salgótarjáni üveggyárban keresendők és nerrt a bányamunkások körében.

5 Július 19-re már pontosan tudták, hogy „egy Schmid nevű palackgyári munkás Csehországból socialisticus röpiratokat kap" és hogy azokat a bányászok között is osztogatta Kastanek Ferenc társulati gépész közreműködésével, akinek jánosaknai lakásán megbeszéléseket is tartottak. Az Igazgatóság ezt a szolgabírói hivatalnál is jelentette és javasolta, hogy a fent nevezett üveggyári munkást célszerű volna rendőrségileg megfigyeltetni és a címére érkező postaküldeményeket lefoglalni.

6 A kamarai jelentés és az üzleti jelentések elhallgatták a megyei munkásmegmozdulásokat. Az elhallgatással azonban a bajok forrását nem oldották meg. Az 1897-es évek ilyen irányú mozgalmairól újságközlemény adott hírt a vármegye közigazgatási bizottságának jelentéséből: ,,V. A közrendészet köréből. l.A közrendészet egyes ágaiban különösebb említésre méltó mozzanat nem fordult elő. 2. Közbiztonságunk kielégítőnek volt mondható. Az Északmagyarországi Egyesült Kőszénbánya és Iparvállalat részvénytársaság „mizserfai" bányatelepén, továbbá az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. telepén levő ,,Forgách-tárnában" fordultak elő munkásmozgalmak, melyek azonban a hatóság erélyes közbelépése és a helyszínen nagyobb számú csendőrség összpontosítása és katonai karhatalom kirendelése folytán veszélyes mérveket nem öltöttek. — A mozgalom oka mindenütt egyes izgatók felbujtogatása volt, ezek azonban a rend helyreállta után az ipartelepekről kitiltattak, amennyiben pedig külföldi illetőségűek voltak, kiutasíttattak és illetőségi helyeikre toloncoltattak."

7 * A megye munkásságának szervezkedését akadályozó tényezők közé sorolhatjuk a lakáskérdést, mert a munkások fegyelmezésében, megfékezésében szerepet szántak a munkások helyhez kötésének is. A társláda intézménye mellett a munkás üzemhez kötésének legfontosabb eszköze a lakások juttatásával függött össze. A tőkéseknek üzemeik nagyobb mérvű üzemeltetéséhez munkáslakásokat kellett építtetni, mert nagyobb számú munkaerőt csak így tudtak biztosítani. A lakással, az alacsony lakbérekkel kikerült a munkások többségét a telephez kötni és nem egy esetben még a mozgalomtól is távol tartani. Az üzemből történő elbocsátás ugyanis minden esetben a lakásból való kilakoltatással járt együtt.

8 A salgótarjáni üveggyár kolóniájáról a következőket mondhatjuk el, mivel erről fennmaradt egy általános jellegű ismertetés: az üzem saját területén két munkáslakásból álló kolóniával rendelkezik, 96 lakással, melyek a jelenlegi munkáslétszámnak elegendők. A munkások számának növekedésével új lakások is építhetők. A gyártelepen hét munkáslakás volt. Ezek megoszlása a következőképpen alakult: Munkáslakás: 1. 54,8 m hosszú, 10,5 m széles és 3,05 m magas. Földszintes épület, masszív, 50 cm-es falakkal. Az épületben 10 lakás van, mindegyikben egy konyha, egy szoba, éléskamra, egy tűzhely, lakásonként 1 öntöttvas 8