Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A Losonci Bőrgyár (1845–1854) (Adatok Nógrád mege ipartörténetéhez)
kerületi biztos engedélyezte a losonci bőrgyárnak (részvényes társaság), 1851. május 7-én „gyülekezet tartását". 2 *' Ugyanezen év július 9-én a pozsonyi katonai parancsnokság ismételten „a losonci bőrgyár egyletnek gyülekezet tartását engedélyezte". Kikötés csak az volt, hogy „különösen arra felügyelni, hogy e gyűlés semmi Doliticai térre ne alakuljon, s e gyülekezet végeztével az abban előfordultakról a es. kir. posony katona kerületi parancsnokságot értesíteni köteles leend". 27 A gyár további sorsáról, ill. hanyatlásától az üzleti könyvek mellett a megyei törvényszék peres iratai adnak felvilágosítást. 1851. június 5-én Karkalics Döme felperes a bőrgyár akkori igazgatója pert indított a bőrgyár volt igazgatójának árvái ellen, akit mint alperes, ifj. Farkas Károly ügyvéd képviselt. A per tárgya Laszly Pál által 1849. május 29-én „Losonczer Leder Fabrique Direction" aláírással Hirschler Leónak kiadott váltó volt. Ebből ismerjük, hogy Laszly a gyárnak igazgatója volt, már alapítása óta. A felügyeletet, a kiadást és a bevételt saját maga kezelte, annak ellenére, hogy az alapszabályok nem így rendelkeztek. Karkalics a váltón kívül számon kéri az 1851-ben felvett leltár, az „üzleti könyvek zárása" által kimutatott hiányt. Ugyanis a gyár kiadása 64 783 Ft 19 kr volt, és nem a Laszly-féle kimutatásban szereplő 65 087 Ft 9 kr. A bevételek sem egyeztek, mert a 65 998 Ft 48 kr-t tesznek ezek ki. A különbözet 1215 Ft 29 kr volt. így a bevétel több volt, mint a kiadás. Ebből a közgyűlés 375 Ft-ot magyar pénzjegyekben mint pénztári maradékot jóváírt. A hiány így 940 Ft 24 kr marad. Ezt mint kiadásokon felüli bevételt, Karkalics szerint Laszly Pál vagyonából a bőrgyárnak vissza kell fizetni. Az alperes védekezéséből képet kapunk a gyár vagyoni állapotáról. Az 1848—49-es években ugyanis a bőrkészletek mindenütt keresettek voltak, ezért Laszly, mert a bőrgyár pénzbeli ereje csekély volt, hitelben is vásárolt többször nyersbőröket. Laszly Pál a gyár pusztulása után, augusztus 29-én meghalt, így már nem tudta a váltót Hirschlerrel elintézni. Ismeretes volt az is, hogy a kereskedő, mivel az 500 forintját magyar bankjegyekben kapta volna meg — azokat, mint értéküket veszítettek — nem vette át. Laszly mellett szólt az a tény is, hogy az 1849. augusztus 9-i tűzvész előtt 18 092 Ft 30 kr rész vény járandóság után a bőrgyár értéke elérte a 40 000 ezüst forintot. 28 A per ideje alatt Nagy Miklós foglalta el az igazgatói széket, aki a pert 1852. dec. 13-án folytatta, mert a Laszlyt felmentő ítélet ellen a gyár fellebbezést nyújtott be. Sőt, a Laszlynak a haszonból megítélt részét sérelmesnek találták: „A százalékra azonban csak akkor lehetne igény, ha a gyárnak haszna van —, azonban a losonczi bőrgyárnak, nemcsak haszna nincs, de tetemes vesztesége." Ez a mondat enged következtetni arra, hogy a gyár hanyatlása 1852-ben megkezdődött. Az alapszabályokban lefektetett elvek szerint az alperes csak a haszon után igényelhetett volna százalékot mint pénztárnok és igazgató. A százalék megítélését a gyári gyűlés is megtagadta azzal az indokkal, hogy Losonc feldúlása elől a gyár elvihető vagyonát „megnem mentette" míg saját vagyonát „eltakarította, az előre belátott veszélynek a gyárt kitette". 29 A pereskedés még 1854-ben is tartott, de a gyár akkorra már a teljes felbomlás állapotában volt. A bőrgyár üzleti könyvei alapján az újjáépítést követő néhány évben továbbra sem volt egyenletes ütemű a termelés. 67
