Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Vonsik Ilona: Böjtös Sándor (1896–1975)

szarvánál, ne akarjon urizálni. Úgy bánnak velünk, mint a közönséges csavargókkal, pedig mi nehéz munkát végzünk. Ebbe görbül bele a derekunk. Állandó félelem gyötör bennünket, csak a jó isten látja, hogy menynyit szenvedünk. Amikor a kisbíró megveri a dobot, arra gondolunk, kihez jön már megint a végrehajtó, kinek a házát, földjét árverezik el. Kinek az óljából vezetik ki megint a tehenet, a disznót, vagy veszik el kis bútorát, dunnáját s a feje alól párnáját. Arra is kell gondolni fiam, hogy négyen vagytok testvérek, s ha ezt a pár hold földünket eladom iskoláztatásodra, s ha nem sikerül a terved, nem tudsz segíteni rajtunk, akkor mi lesz velünk és testvéreiddel?"

1 Szülei aggodalma a századforduló első évtizedének végén jogos és indokolt volt. Böjtös Sándor tanulás utáni vágya — ha nem is abban a formában, ahogyan szerette volna — beteljesült. Édesapja vetette fel annak lehetőségét, hogy elmehetne inasnak. A kovács- és a csizmadiaszakma jó mesterség, ebből falun is meg lehet élni. Rövid gondolkodás után a csizmadia mesterségre esett választása. 1910-ben, 14 éves korában Balassagyarmatra került inasnak, Laczkó István csizmadia mesterhez. 1914-ben szabadult fel, szerezte meg a segédlevelet. 1915-ben Budapestre ment, ahol a cipész- és csizmadia-szakszervezetben történő jelentkezés után Blaskó János IX. ker. Ferenc körúti csizmadiaüzemébe közvetítették ki. Az imperialista körök által kirobbantott első világháború, mint annyi más ember sorsát, Böjtös Sándor életét is más mederbe terelte. Még abban az évben, mikor szakmája gyakorlását elkezdte, besorozták katonának és májusban behívták az esztergomi 26-os gyalogezredbe. Pár hónapos kiképzés után gróf Jankovich Béla tésa-szetei földbirtokára vitték aratni és csépelni mintegy 25 katonatársával együtt. 1915 augusztusában a 14. menetszázaddal kiküldték az orosz frontra. Indulás előtt az ezred „regimentpátere" megáldotta a fegyvereket és lelkesítő szavakkal búcsúztatta a katonaruhába öltöztetett munkásokat és parasztokat. „Menjetek, védjétek meg a hazát, verjétek meg, semmisítsétek meg az ellenséget."

2 A katonazenekar indulójára elindították a menetszázadot az imperialista világháború vágóhídjára. 1915. októberében Novoje-Alexijnél fogságba került. 30 napos gyaloglás után érkezett meg Kijevbe, cári kozákok kíséretében. Kijev határában, egy erdőben volt a gyűjtőtábor. Vérhasjárvány fertőzte a hadifoglyokat. A betegeket Cseljabinszkbe szállították kórházi kezelés céljából. Böjtös Sándort is, akinek lába sérült meg, 1916. január 1-én feltették egy Szibériába induló hadifogoly-szerelvényre és Omszkba vitték. Az omszki hadifogolytáborban barakkokban helyezték el őket. Böjtös Sándornak a forradalmi szocialista eszmékkel való találkozása az omszki hadifogolytáborban kezdődött el. Itt ismerkedett meg Fodor József karcagi kőművessel, aki jól ismerte a szocialista tanításokat, alapelveket, és magyarázta a kapitalista kizsákmányolás formáit és módszereit, feltárta a társadalmi igazságtalanságokat és a háború imperialista jellegét. A hadifoglyok politikai felvilágosítása mindennapos volt a táborban. 1915—1916 folyamán megindult a hadifoglyok szervezkedése. A bolsevikok a hadifoglyokkal kapcsolatos politikájukat a Pravda 1917. június 3—4-i számában fejtették ki. A hadifogoly munkásokban és parasztokban osztálytestvéreket, a szocialista forradalom leendő katonáit, a forradalom sajátos tartalékát látták. 290