Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Kerényi Dániel: Id. Noszky Jenő (1880–1951)

1949. augusztus-szeptember havában az Állami Földtani Intézet ül. Bányakutató és Mélyfúró N. V. megbízásából speciális geológiai revízió­kat eszközöl Dr. Bartkó Lajos bányageológussal Heves és Nógrád terüle­tén. 1948—49-ben a Legányi Ferenc által összegyűjtött Eger vidéki legma­gasabb felső-oligocén emelet gazdag molluszkafaunáját dolgozta föl. 1950-ben az Állami Földtani Intézetnél az Északi Magyar Középhegy­ségre vonatkozó térképek revízióját és egységesítését csinálja, Dr. Schré­íerrel. Azonkívül nógrád—honti oligocénkorú faunák meghatározását a bányakutatóval. A múzeumi működése alatt Zsivny K., V. Scher j, E. Hof jer, A. Bar­czal, Haltenberger M., Telegdi-Róth K., Mochholtzer E., O. Eisele, Bortnyák I., Gergő J., Vitális S., Matolai Tibor segíti munkájában különösen pedig Harmat István nyűg. bányaigazgatóval, a Nemzeti Múzeum fáradhatatlan buzgalrnú önkéntes munkatársával, saját költségükön, számos gyűjtő- és megfigyelőexursiót rendeztek az ország elérhetőbb részein. Töretlen, önzetlen tudományos, valamint írói munkásságát lankadat­lan szorgalommal végezte élete végéig. Szinte hihetetlen az a sokrétű te­vékenysége, amellyel bámulatos, megingathatatlan akaraterővel alkotott. Az utolsó, legnagyobbnak szánt, elsősorban Nógrád megyét érintő műve, a salgótarjáni barnakőszén-medence részletes földtani leírása már befeje­zetlen maradt. Egy-egy részlettanulmánya ugyan szaklapokban megjelent, amelyeket ismertetek a bibliográfiában. 1951. március hó 31-én halt meg. Kihullott dolgos kezéből geológuska­lapácsa, kiesett ujjai közül sokat írogató tolla. Hamvait a budapesti Új­köztemetőben helyezték el. Azzal a reménnyel fejezem be megyénk tudósáról írott dolgozatomat, hogy emlékének kegyeletes megőrzéséhez meggyőző képet nyújthattam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom