Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Kerényi Dániel: Id. Noszky Jenő (1880–1951)

településével. A miocén mind a hat emeletét megtalálta területünkön Noszky Jenő. Nem célom ennek részletezése, csupán a jellegzetes rétegekből emelem ki Noszky Jenő kutatásainak eredményeit. Legelső képződmény az ún. fekükavics 30—40 m vastagságban, gyakran tarka anyagok településével. Helyenként (Salgótarján, Piliny) gazdag fosszilis flórákat találtak. Mastadon zápfogait és egyéb csontmaradványait. Ipolytarnócon a világhírű lábnyomos homokkő padját, az ősmadarak, őshüllők és ősemlősök menekülést mutató lábnyomainak százaival. Ugyanitt egy riolitvulkáni kitörés hamuesőjéből származó lisztfinomságú lerakódásban faleveleknek (pálma, babér, gyömbér stb.) a legkisebb erezetét is megőrizték, i A harmadik Alsó-Aquitánien képződmény a kékesszürke mocsári agyag; a széntelepek feküanyaga. Bőven kerülnek ki ősemlős maradványok. Míg az alsó miocén emeletébe tartozó képződmények alkotják a széntelepek fedő rétegeit. Ez a pectenes homokkő, sósvízű tengerre valló képződmény. A középmiocén ún. helvetien problémáival 1929-ben foglalkozott külön tanulmányban, ugyanakkor a „slier" homokos anyagmárga képződményekkel, mely 40—50 m vastag, felfelé agyagos márga követi, amely 100— 200 m vastagságot is eléri. Piliny és Nógrádszakái között is megtalálható a slíer, erős vetőkkel, összeköttetésben állnak a Salgótarján vidéki, etesi stb. slíerekkel is. Az általános faunára vonatkozólag különösen a kis és nagy Zagyva völgyi területeken, Legényi F. és Harmat I. közreműködésével gyűjtött mintegy 57 faj, részben Etes, részben Karancsság és egyéb helyeken. „Cserhátunk legjellegzetesebb vonását alkotó vulkáni képződmények és hazánk utolsó sósvízű tengerének a nagy vulkáni kitöréseket követő termékei az ún. lajtamészkövek változatos faciensei" — állapítja meg kutatásai eredményeként Noszky Jenő. Kutatásai kiterjedtek: Nagybátony, Mátraverebély, Szécsény, Ludány, Lóc, Hollókő, Rimóc, Körtvélyespatak völgye, Nógrádsipek, Patvarc, Herencsény, Cserhátsurány, Mohóra, Bakócsesztve környékére. Az alsótortóna kori kitörések hatalmas vulkános felhalmozódásai adják még ma is a Cserhát fő jellemvonásait, mint a tengeri üledékeknél jóval keményebb kőzetek. A Cserhátban észlelhető a legszebb andezit teliérrendszer. A tortónai idők után a Cserhátban és az egész magyar föld területén a sósvízű, fajokban dús életmaradványokat szolgáltató tenger megszűnik, és helyét elegyes vizű beltengerek foglalják el. Itt a fajok száma a víz kiédesedésével kapcsolatban erősen megfogy. A süllyedésekben később beitavak foglaltak helyet. Ezekből keletkeztek az alsóbb pliocén rétegek a Zagyva völgyében, ahol a legészakibb előfordulások Sámsonházán a Halastóhegy alatt kerültek napfényre. A tufában Sámsonházán egy érdekes, kb. két arasz nagyságú krokodilus koponyát találtak, fogakkal együtt. Csontokat tartalmazó előfordulást Sámsonházán 1937-ben észlelt. Igen gazdag a galgagyörki és Szirák környéki alsó-pannóniai képződmények faunája. Néhány gerinces maradvány, Mastodon, Rhinocéros stb. került ki. A középső rétegekben vannak a Bükk—Mátra—Cserhát lignitmezők. Vulkanikus képződményként jöttek létre Salgótarján vidékén: Salgó, Somoskő, Pécskő és Baglyas—Kővár, valamint a nógrádpilisi Harics hegy. 277