Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818–1900)

sektől eltérően — bővebben szóljunk e műről egyrészt azért, mert Komjáthy Anzelm ez esetben nem szakkönyvet írt, tehát eleve szélesebb érdeklődésre tarthat számot. Másrészt a Nemzeti Intézet, mint a magyar nyelv ügyében tevékenykedő intézmény sokirányú, jelentős tevékenységét szükséges, hogy minél többen megismerhessék. A kötet előszavában kifejezi a szerző, hogy célszerű a dolgok feljegyzése, hogy az utókor ismerje azt, ami elmúlt. Ebből a megállapításból következik a mű célja: a Nemzeti Intézet megmenteni a teljes elf éledéstől. A mű megírásához levéltári anyagot, az általa 1839-ben írt könyvecskét („Nógrádi Nemzeti Intézet ismertetése"), s az általa, mint az igazgató választmány tagja által összegyűjtött ismereteket, tapasztalatokat használta fel. A mű bevezetésében rövid történelmi áttekintést találunk, kiemelve nemzetünk történelmének azon szakaszai, amikor különösen erős volt a küzdelem a magyar nyelv ügyéért. (Pl. Széchenyi István, Felsőbüki Nagy Pál, Nógrád megye tevékenysége a reformkorban ,,a magyar nyelvnek ősi jogaiba való" visszahelyezése érdekében.) Szól még a szerző Kazinczynak, Vörösmartynak, Petőfinek, Jósikának, Jókainak, Széchenyinek, Kossuthnak, Deáknak a magyar nyelv pallérozása érdekében kifejtett tevékenységéről. A szerző világnézetét tükrözi a bevezetés záró mondata: ,,. . . a jelen századot jellemző eszmék közé tartozó nemzetiségi kérdések bővebb fejtegetésétől tartózkodva, csak azon adatok egybeállítására szorítkozom, melyek feladatom körébe tartoznak . . ." A Nemzeti Intézet keletkezésével foglalkozó fejezetben az intézet 1831 és 1840 közötti történetét tekinti át a szerző, utalva az intézet keletkezését megelőző időszakra is. Nógrád vármegye 1790. december 14-én Balassagyarmaton tartott közgyűlése intézkedett a magyar nyelv ügyében (tudósítások, jegyzőkönyvek, a más megyékkel való érintkezés, a tisztviselők által leadott munkák nyelve magyar legyen), az 1790—91-es országgyűlés is foglalkozott ugyanezen témával. Ezután indult meg lassan hazánk társadalmi, irodalmi élete magyar nyelven. Bár Nógrád vármegye nemesi közgyűlésén már 1805. december 2-án elrendelték, hogy „ezen megyében az oskolákban minden tudományok magyar nyelven taníttassanak", valójában 1825-ig ez a rendelkezés nem valósult meg. Foglalkozik a szerző a nagy francia forradalom magyarországi hatásával, a reformországgyűlésekkel, a reformkor országos és megyei nagyjaival, az 1826. április 29-i megyei közgyűléssel, amely küldöttséget nevezett ki azért, hogy ,,a magyar nyelvnek e megyében miként lehető terjedése és tökéletesítésére" javaslatot tegyen. — A Nemzeti Intézet létrejöttének ez a kezdeményezés volt az alapja. Megtudjuk, hogy az 1826-ban létrehozott küldöttséget később kibővítették, amely küldöttség munkájában a kiindulási alap az volt, hogy „a honi nyelv terjesztésében minden erőltetést vagy kénszerítést távoztatni kell". Indokolt, hogy „a honi nyelv ismeretének szükséges és hasznos létérő]" a hazafiak meggyőződhessenek. Szükséges a közhivataloknál a magyar nyelv ismerete. 257