Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818–1900)

cikk az ellen a gyakorlat ellen, hogy a polgári iskolát végzetteket alanta­sabb beosztásba kényszerítik, mint a gimnáziumot végzetteket. Szót emelt a sajtó a polgári leányiskolák mellett is. Hangsúlyozta a nők nevelésének, tanulásának fontosságát, s ilyen intézmény, iskola hiá­nyát. A polgári leányiskolában az intézeti nevelésnél olcsóbb s gyakorla­tibb jellegű oktatást kaphattak a lányok. Mindenkinek egyenlő műveltsé­get adó, vallásfelekezeti megkülönböztetést nélkülöző iskolatípusnak ne­vezte a sajtó a polgári iskolát. Sorsának alakulásában lényeges volt a vármegyei tanfelügyelő állás­foglalása is, annál is inkább, mivel végül Balassagyarmat város felirattal fordult ugyanez ügyben a vallás- és közoktatási minisztériumhoz. Mél­tánytalannak tartotta a város, hogy a meghirdetett tanári állásra Dömök Erzsébet mennyiségtan és természettudomány szakos és Komjáthy Jenő magyar—német szakos tanárt alkalmazták. Ezentúl még latin—francia sza­kos tanár alkalmazása meghaladja a város anyagi erejét. Feltétlenül kéri tehát a város ilyen szakos tanár alkalmazását ahhoz, hogy az iskola a kor színvonalának megfelelő lehessen. 42 Tovább gyűrűzött a vita a polgári iskolák és a balassagyarmati polgá­ri iskola körül. Vitatott a polgári iskola célja, rendeltetése. Továbbtanulás­ra nem készít elő, elsősorban a latin nyelv hiánya miatt. Ténylegesen a szakiskola szerepét sem tölti be, nem a polgárság iskolája tehát. Célja (mindössze) ,,a hazának hasznos és művelt polgárokat nevelni". Az a gon­dolat élt a köztudatban, hogy a polgári iskola intézménye alapvetően el­hibázott. Az 1883. október 17—i közigazgatási bizottsági ülésen ismét szóba ke­rült konkrétan a balassagyarmati polgári iskola további sorsa. A vallás­os közoktatásügyi miniszter rendelkezett arról, hogy a felsőbb népiskolá­kat ipari vagy mezőgazdasági szakkal bővítsék. Erre a célra Balassagyar­maton a polgári iskola volna alkalmas. Célszerű volna mezőgazdasági tan­folyammal bővíteni. Éppen ezért szükséges volna gazdasági szaktanári ál­lás rendszeresítése. A Közigazgatási Bizottság Komjáthy Anzelm tanfel­ügyelőt bízta meg a részletes tervezet kidolgozásával. 33 A tanfelügyelő a Nógrád megyei népiskolákról, a tanügy állapotáról a Közigazgatási Bizottsághoz évenként írt jelentésében foglalkozott a tan­kerület nagyságával, a tankötelesek számával (vallási, nyelvi megoszlás szerint), az iskolába járókkal (iskolatípusonkénti, vallási megoszlásban), az iskolába nem járókkal (a mulasztás okának megnevezésével). Foglalko­zott a tankönyvi ellátottság kérdésével, az iskolák felszereltségével, álla­potával, az iskolai kiadásokkal, iskolai alapokkal, a tanítók számával (ké­pesítésük szerinti megoszlásban), fizetésükkel, a tanítás nyelvével, a tan­tárgyankénti eredményekkel. Közölte a megyében létrehozott új iskolák címét, adatait (tantermek, tanerők, tanulók száma). Az 1883/84-es tanév­ről készült jelentésében foglalkozott még a megyei kisdedóvókkal, a ta­nonciskolákkal. Mindegyik jelentésében szólt az iskolák költségvetéséről, a tanfelügyelő iskolalátogatásairól. 34 Továbbra is megtalálható Komjáthy Anzelm a Nógrád megyei Gaz­dasági Egyesület tagjai között is. A Gazdasági Egyesület 1883-ban nagy­szabású gazdasági kiállítást rendezett Szécsényben, ahol mezőgazdasági terményeket, háziipari készítményeket, szőlészeti, borászati, kertészeti esz­közöket állítottak ki. 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom