Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818–1900)

nevezésemkor már elég Öreg ember voltam, tanultam és iskolai szakkönyveket olvasgattam; szóval teljes erőmből arra törekedtem, hogy hivatalomnak megfeleljek."

28 Mielőtt Komjáthy Anzelmnek, mint tanfelügyelőnek a tevékenységével foglalkoznánk, szólni kell röviden a megye közoktatási helyzetéről, az 1868: XXXVIII. tc-nek a tanügyi hatóságokkal foglalkozó fejezetéről. 1866-ban a megye 444 lakott településének mindössze 275 iskolája van, melyből 173 római katolikus, 87 evangélikus, 11 református, 4 izraelita. A megye egyes területein (pl. a nógrádi esperesség 16 helységében, a gácsi járás 55 helységében) egyáltalán nincs iskola. Az evangélikus egyházhoz tartozó helységekben még rosszabb a helyzet, tehát általános népoktatásról egyáltalán nem lehet beszélni. A tanköteleseknek mintegy 50%-a járt 1—2 éven át mindössze néhány hónapig iskolába. Természetes következmény volt tehát, hogy a kiegyezés idején a megye lakosságának több mint 50%-a analfabéta. Hasonlóan szomorú képet mutat az iskolák állapota, felszereltsége, a tanítók sorsa. Az 1868: XXXVIII. te. a kötelező ingyenes népoktatás bevezetésével forradalmi változást jelentett ugyan a magyar közoktatásügy, a Nógrád megyei közoktatásügy területén, de hosszú idő telt el addig, míg az alapvető hiányosságokat pótolni tudták. Továbbra sem volt kielégítő a közoktatásnak juttatott anyagi fedezet, így csak lassan növekedett az iskolák száma, felszereltsége. 1869-ben is mindössze 278 iskola volt a megyében. (111 tankötelesre jutott egy tanterem, s a tanköteleseknek alig több, mint 2/3-a jár iskolába.) Az általános tankötelezettség megvalósítása csak lassan történhetett. „50 év kellett ahhoz, hogy a 6—12 éves kort tekintve a tanköteleseknek már több mint 90%-a járjon iskolába." Nem tudta megvalósítani a népoktatási törvény az iskolák államosítását. Az iskolák felszereltsége az egyházi fennhatóság miatt ugyanolyan gyenge volt 1868 után, mint előtte. Lassan változott a tanítók nyomorúságos helyzete. (A katolikus iskolákban kb. évi 110, az izraelita iskolákban évi 300 forint volt a tanító „jövedelme", amit kiegészített a földhasználat és az alkalmankénti államsegély.) Nem csoda tehát, ha igen kevés volt a szakképzett tanítók száma. „Az anyagi megbecsülés hiányát még csak tetézte az egyházzal szembeni alárendeltség." A nógrádi tanítóság azonban igyekezett elnyomott helyzetében erejét tömöríteni. 1874-ben létrejött a Nógrád megyei Tanító Egyesület, amely bár kiszolgálta az uralkodó osztály politikai, kulturális céljait, nagy erővel fáradozott a tanítók képzésén is. Az egyesület megkísérelte a tanítók képzését, az oktatás színvonalát egy-két tankönyv kiadásával is segíteni. A népiskolai törvény értelmében jöttek létre a megyében az általános és gazdasági ismétlő iskolák, az 1880-as években az első iparostanonc iskolák. Még a reformkorban megalakultak a megyében az első kisdedóvók (Balassagyarmaton és Losoncon), 1875-ben Balassagyarmaton az első polgári iskola, s három középiskolája volt a megyének a századfordulóig.

29 Az 1868: XXXVIII. te. rendelkezett a tanügyi hatóságokról is. Kimondja a 124. §, hogy ,,a tankerületbeli összes községi népoktatási intézet ügyeit az oktatásügyi miniszter által kinevezett tanfelügyelő és az el245