Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Zólyomi József: A Mailáth-uradalom cselédeinek lakáskultúrája a két világháború között

A kamar egyik legfontosabb berendezési tárgya a lisztesláda volt. A csapott elejű, felnyitható tetejű, fenyő- vagy tölgyfa-deszkából készült lisztesláda az uradalmi bognár műhelyéből került ki. Ezt közvetlenül a kamra bejárati ajtó melletti falához helyezték. A kamrában kapott helyet a fiókos stok, a kenyérdagasztó teknő, a teknőláb, a máktörő mozsár, a szakajtók. A mennyezetről lelógó lánc tartotta a kenyértartó rácsot, a zsáktartó rudakat. A kamra a cselédeknél — a parasztsággal ellentétben — nem vált a használatból kivont tárgyak tárolóhelyévé. A várható költözések miatt a fölösleges bútorokat, használati tárgyakat megsemmisítették. A kamrák, Nógrádgárdony kivételével, mindenütt földesek voltak. Általában évenként egy alkalommal felmázolták. Ekkor került sor a falak meszelésére is. A kamra falát mindig fehérre meszelték. Nógrádgárdonyban a kamra földjét nagyméretű, lapjával elhelyezett piros tégla fedte. * Tanulmányunkban a Mailáth-uradalom cselédeinek a két világháború közötti lakáskörülményeit vizsgáltuk. Megállapíthattuk, hogy lakáskultúrájukat nagymértékben meghatározta a cselédházak kötött alapterülete, beosztása, a szerényebb anyagi helyzet. A bútorokban, egyéb berendezési tárgyakban, amennyiben erre lehetőség volt, azok elhelyezésében is a parasztság lakáskultúráját követték. A parasztsághoz való kötődést elsősorban az indokolta, hogy a cselédek, eltérő időben, egykor a paraszti társadalomhoz tartoztak. Földjük elvesztése után váltak csak cselédekké. A paraszti hagyományokhoz való ragaszkodást a cselédek nemzedékeken át megőrizték, hiszen ez állt hozzájuk a legközelebb, ezt az életformát tartották elérhetőbbnek. Ez azonban csak cél maradt számukra, megvalósítani soha nem tudták. Az eltérő lakáskörülmények, a munkarend, a függőségi viszony, a szegénység megalázóbb sorsba kényszerítette a cselédeket. Főleg a szegénység volt az oka annak, hogy a parasztságnál használt bútorok, attól gyakran eltérő színben és formában, később jutottak el a cselédházakba. JEGYZETEK 1. KARDOS László: Jegyzetek a volt uradalmi cselédség kultúrájának az életmódjának alakulásáról. Ethn. LXVI. (1955) 225. p. 2. Csupán a fontosabb irodalmi forrásokat soroljuk fel: BAKÓ Ferenc: Adatok a szocializmus faluépítkezéseinek történetéhez. Ethn. LXIV. (1953) 26—85. p. NAGY Géza: Cselédélet a Karcsához tartozó uradalmi tanyákon. Hermán Ottó Múzeum Évkönyve, 1972. HAGYMÁSI Sándor: A mezőtúri peresi uradabm cselédeinek életéből. Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 20. évfordulójára. 1971. BALASSA Iván: Cselédházak az az abaúji Hegyközbei 1809-ben. Néprajzi Közlemények, 1958. 3. NAGY Iván: Nógrád vármegye története az 1544-ik évig. Balassagyarmat, 1907. 4. Vö. FÜGEDI Erik: Agrár jellegű szlovák település a török alól felszabadult területen. Agrártörténeti Szemle, VIII. (1966) 313—331. p. — ZÓLYOMI József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII—

XIX. századi történetéhez. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 1975/21., 95—125. p. 224