Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Zólyomi József: A Mailáth-uradalom cselédeinek lakáskultúrája a két világháború között

jében is ők döntöttek. Az asztalosnál megvásárolt új bútort az asszony választotta ki. A férj csak segített a rendezésben, megszervezte az új bútor szállítását, megrendelte a bognártól a steiázsit, a széket, stb. a feleség elmondása és ízlése szerint. Szólnunk kell a szoba éves és alkalmankénti funkciójáról is. A szoba egész évben szálláshelyet biztosított a család tagjai részére. A téli hónapokban a gyermekek, az éppen munkában nem levő szülők nappal is a szobában tartózkodtak, hiszen a lakás egyetlen meleg helyisége volt. Itt történt a főzés, a fontosabb házimunkák végzése, a kukoricamorzsolás, a fonás, a szövés. Ez utóbbi munka idejére az asztalt, a székeket, a lócát a kamrába tették, hogy a nagyméretű szövőszéknek (,,szátva") helyet biztosítsanak. A szövés egy hétnél tovább nem tarthatott, mert megszólták volna, ha a háromszáz négyszögöl földön termett kenderből készült fonalat hosszabb ideig szőtte volna. Az ügyesebb asszonyok 3—4 nap alatt végeztek a szövéssel. Egy-egy majorban, illetve pusztán 2—3 szövőszéknél nem volt több. Az összes cseléd ezen szőtte meg kenderét. Ezért sem illett sokáig a szövőszéket senkinek magánál tartania. A téli hónapokban a szobát rendben tartani nehéz volt. Az ágyat minden reggel megvetették, a szobát kétszer is kisöpörték, de a sok gyerek miatt állandó volt a rendetlenség, j A szoba tisztaságára csak nyáron lehetett ügyelni. Az ágyból kibújó gyermeket azonnal az udvarra küldték, estig a vízzel fellopsolt szobába nem mehetett be. A szoba pitvarból nyíló, nagyméretű, tömött, barnára festett ajtóját állandóan csukva tartották. A nyári hónapokban a főzés a szabadkonyhában, az étkezés a téglával kirakott falajján történt. A kisméretű fatálba szedett ételeket a gyermekek, asszonyok és férfiak egyaránt a falajjára guggolva fogyasztották el. A cseléd nyáron csak nagyobb ünnepeken ült asztalhoz. Lakodalomkor a szoba bútorait a kamrába, a padlásra rakták, asztalokkal, padokkal körberakták a szobái Széken csak a menyasszony és vőlegény ült. Ha a családból meghalt valaki, az ágyban csak addig hagyták, amíg megmosdatták, felöltöztették. Utána a szoba közepén két székre mosódeszkát tettek, erre fehér vásznat, majd fehér hímzéssel kivarott gyolcs lepedőt terítették. Erre fektették a halottat, feje alá fehér párnát téve. A halottért imádkozó asszonyok kisszéken ülve virrasztottak.

y> A halott deszkára fektetése a II. világháborúig szokásban volt. Valószínű innen származik a volt uradalmi cselédeknél napjainkig élő mondás, amellyel a halottakat illetik: „Ez is a deszkán van". Az első világháborúig a szülőasszony ágyát gazdagon hímzett sátorlepedővel kerítették körül. Ha magas volt a szoba, akkor a lepedőt földre állított, vagy a mennyezetre erősített rudakra terítették. b) A közös konyha berendezése Az általunk vizsgált területen a bOzös konyhához négy, illetve két szoba tartozott. A négy szobás közös konyhában nem volt kemence. A szűk, folyosószerű közös konyhában, az ajtók közötti falnál minden családnak volt egy tűzpadkája. Vályogból készült, tetején három téglát öszszeillesztettek, erre tették az edényt, amelyben az ételt főzték. A közös konyhának egyéb berendezése nem volt. Egymástól mindent féltettek, 221